|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégNagy durranásZsenits Györgyi
Az amerikai filmek „rongyosbáljába” nem lehet pusztán egy paródia a belépő. Itt aztán mindent be kell – és be is lehet – vetni, amit látni lehetett az elmúlt húsz-harminc évben az Újvilág túlcsorduló szélesvásznain. A végeredmény pedig még így sem lehet egyéb, mint egy kicentizett hatású, „igazi amerikai” film. Egy szedett-vedett szerkezetű vígjáték, kasszasikerrel kecsegtető paródia, amely filmművészet felől nézve már önmagában is a „gyanús” kategóriába sorolandó. De micsoda vígjáték! Bár a film alapötletét a Top Gun idillikus repülő-világának gúnyrajza adja, egyúttal egy végtelenül pimasz filmtörténetet is láthatunk: a régi „nagy durranások”, hangos amerikai filmsikerek egy-egy kockáját, jelenetét, vagy éppenséggel csak egy-egy apró tárgyi utalást – s mindezt természetesen a humor legkülönbözőbb rétegeiben meghempergetve. A szerzők kaján vigyorral idéznek egymás mellé olyan filmeket, mint a Diploma előtt, a Szelíd motorosok, a Superman vagy a Farkasokkal táncoló. Ennyi komolytalan zagyvaság láttán a néző mégis kénytelen nevetni. Szinte minden másodpercre jut egy jobb-rosszabb poén, s mindeközben az US Navy szuperbombázói rendeznek pazar tűzijátékot a vásznon. Mert az alaptörténet mégiscsak a szorongó főpilóta hajmeresztő kalandjainak paródiája.
Persze könnyen röhögcsélek. Talán nekem is pszichés zavaraim támadnának, ha valamely dicső ősöm kipreparált szeme révedne rám egy aranyszelencéből. Az ilyen morbid ereklyékkel csínján kell bánni, máskülönben üldözni kezdenek bennünket. Legalább olyan szemrehányó tekintettel, mint amilyennel a kifigurázott rendezők nézik majd ezt a vígjátékot...
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3132 átlag: 5.46 |
|
|
|
|