|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVakjátékTamás Amaryllis
Mintha a Mario és a varázsló szuggesztív travesztiáját készítette volna el vizsgafilmjeként a Lodzi Filmművészeti Főiskolán Dominik Wieczorkowski-Rettinger. Az inspiráció Thomas Mann-i; a szereplők a plakátragasztók kasztjának szürkén tarka sokaságából emelkednek ki.
Az Öreg, a rejtélyes Cipolla-figura mániákusán hisz az akaratnak, a pszichés energiának a nehézkedési erőt is legyőző erejében. Számára a repülés a teremtés mágikus újrafelfedezésének szimbóluma. A megközelíthetetlen másik világ halálos bűvöletének áldozataként vonzza-taszítja médiumait, megölt fiát, elhagyott szeretőjét, zsarolható pszichiáter barátját és gátlásos pártfogoltját, Mario-Jedreket. Az Öreg végigjátssza a sorstól rászabott szerepet; halálba küld és gyógyít, elkápráztat és összeroppant. A „nagy ugrásra” végül maga vállalkozik, extrém kísérlete mégsem önmaga felett kimondott ítélet, hanem cinikus válasz magamagának s üzenet a mindenkori Cipolláknak a mélyben állók lelkierejéről.
A cipollai világ – e nyomasztóan sejtelmes atmoszférájú, kitűnően megfigyelt portrék, helyzetek és színterek mozaikjából összeálló film szerint – ha létezik, csak saját paródiájaként vegetál, s ábrázolása is csak karikatúra lehet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2679 átlag: 5.4 |
|
|
|
|