|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégPlumbum, avagy a veszélyes játékZsenits Györgyi
Negédes bécsi keringők, bárgyú slágernosztalgiák nyugodalmas világába született bele Ruszlán Csutko, a film zseb-szörnyetege. Amit sajátos útjára érzelmi „örökségként” magával visz: alkonyi erdő posztere alatt andalító családi éneklés, gitáros, könnyes harmónia; „Für Elise” a jégpályán, amely lenge piruettekre sarkallja édesanyját. A kamasz-főhős számára a család kispolgári ízlésvilágának nyűgei, de egyben a fészekmeleg béklyói is ezek – csupa eltépni-vágyott kötelék.
Vagyis Abdrasitov rendező ezúttal is hatásos témára bukkant, ám valahol mégis tévedett. Az ő fekete szemüveges gyermeknyomozója minden ízében igyekszik hasonulni egy képzeletbeli sablonfigurához: álmai nagyhatalmú rendőrtisztjéhez. E gyermeteg detektívesdihez minden külsődleges kelléket felvonultat a rendező, de hamarosan egyre sötétebb színekkel árnyékolja Ruszlán lelkének feneketlen örvényeit: hatalmaskodását, árulásait, kegyetlen zsarolási manővereit. A kezdeti ironikus távolságtartásból a film végére semmit sem őriz meg Abdrasitov – s így története törvényszerűen torkollik tragédiába.
Plumbum – fedőnév. Nem akármilyen példaképre hivatkozik Ruszlán, amikor megmagyarázza, miért kell neki ilyen hangzatos álnév mögé rejtőznie: hiszen Joszif Viszá-rionovics Dzsugasvili is az acélban találta meg legkifejezőbb nevét, s így lett Sztálinná. Plumbum, alias Ruszlán kéretlenül spionkodik. Szimpatikus csavargók, pitiáner betörők bizalmába férkőzik, majd lebuktatja őket: s étvágya csillapíthatatlan. Egyre nagyobb halakra veti ki hálóját – és szívós erőszakossággal kényszeríti rá kegyeit a rendőrségre. Saját apjának megalázásától sem riad vissza. Plumbum a lelki terror magisztere. Elborzasztóan remek figurára lelt benne Abdrasitov. És mégis: jókora adag szellemi önger-jesztés kívántatik meg a nézőtől ahhoz, hogy ebben a koravén tyrannosz-gyermekben meglelje a világ nagy zsarnokainak archetípusát.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1295 átlag: 5.64 |
|
|
|
|