|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA zsaru szavaNagy Zsolt
Ha 1985 nyarán majd minden párizsi metróállomáson nem ötlött volna a szemembe az a gigant-poster, amelyen Alain Delon utánozhatatlan mosollyal egy tojásgránáttal labdázgat, – nos akkor azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy a tavaly ősszel felcsapó véres franciaországi terrorhullám volt az ihletője az első számú szupersztár saját produkciójában készült filmjének. A Jose Pinheiro rendezte film közeli rokona a Charles Bronson főszereplésével készült, nálunk is bemutatott Bosszúvágy című, kétes értékű alműfajt teremtő mozidarabnak. Ha emlékszünk a televízió Delon-sorozatának filmjeire, különös dolgot tapasztalhatunk: mintha A szamuráj hidegvérű bérgyilkosa magára öltötte volna „egy egészen kicsi kispolgár”, Klein úr bőrét, hogy lánya erőszakos halála miatt érzett fájdalmában, önmagát jogon és erkölcsön kívülre helyezve nagyvárosi Ram-Dóként álljon véres bosszút a gyilkosokon. Azon a bandán, amelyik a lyoni rendőrség helyett önkényesen „tisztogat” a városban, homoszexuálisokat, kábítószereseket, prostituáltakat, kisstílű betörőket lövöldöz halomra. Az ügy kiderítésével megbízott, feltűnően csinos fiatal felügyelőnő pedig csak hősünknél ér el számottevő eredményt, nem pedig a nyomozásban, amely különösen nehéz olyankor – ahogy ezt olasz „rendőrség”-filmekből tudjuk –, ha a szálak magas helyre vezetnek. Tartós felindulásból, különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal, bosszúvágyból elkövetett gyilkosságsorozatot élvezhet (vagy szenvedhet) végig a néző, ki-ki vérmérséklete és ízlése szerint. Delon nagyon jó színész, a gyászoló apát és a kegyetlen gyilkost egyformán hitelesen állítja elénk, de még bohócmaszkban (Belmondo-rivalizálás?) is megőrzi komolyságát, saját jól felépített és karbantartott mítoszát.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2737 átlag: 5.49 |
|
|
|
|