|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégEmlékek, emlékekTamás Amaryllis
Ez a francia film nem kordokumentum, nem frenetikus élmény, bár szándéka szerint lehetne mindkettő – „csak lenni akar”. Látszólag ugyan a hatvanas évek Párizsának diákkörnyezete a háttér, Algériát is megemlítik néhányszor, mégsem ismerem fel sem a kort, sem az emlékeket, amelyekhez kapcsolódik.
A történet csak ürügy arra, hogy megszólalhasson a hatvanas évek tánczenéje. A frappáns pillanatokat szerző miniatűr jellemportrék a színészek állandó készenlétét és elegáns játszókedvét példázzák: Pierre Loup-Rajot ösztönös, vad, egyéni humorú szerelmes gimnazistája, a titokzatos nőiességű Gabrielle Lazure, mint kamaszálmok megelevenedett, különleges szépségű tanárnője, Philippe Noiret „rondatanárúrszerű” igazgatója, Annie Girardot „örök emberi értékeket” hordozó zöldségkereskedője.
Igaz, hogy a műfaji hovatartozás önmagában még nem értékmérő, a filmet mégis azoknak ajánlhatom csak jó szívvel (s ezzel nem az arisztokratikusan fanyalgók táborát kívánom szaporítani), akik kedvelik a szórakoztatás-siker áramkörét rövidrezáró, Házibuli-kaptafán készült, sztárgárdával kiállított mozit.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1063 átlag: 5.41 |
|
|
|
|