|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSzerelem pasztellbenVida János
Konfliktusok egész sora rejtőzik ebben a – képileg igen szép – filmben, csakhogy egyik sem bontakozik ki. Tulajdonképpen nem vígjátékot látunk, hanem érzelmes történetet arról, hogyan talál egymásra egy – a spanyol polgárháborúban harcolt – lengyel fiatalember, Marek, és egy cseh származású, de többnyire külföldön élő zsidó leány, Ida, a csehszlovákiai német megszállás idején. Hogyan bontakozik ki szerelmük, hogyan szakítják el őket egymástól, és milyen különös körülmények között találkoznak ismét a háború után. Mégis van a filmnek egy megindokolatlanul maradó vígjátéki felhangja. Nem a vidám, humoros jelenetek miatt – hiszen ezek csak még erőteljesebben érzékeltethetnék a bekövetkező dráma súlyosságát –, hanem azért, mert a főhősök egy komédia szereplőihez illő könnyedséggel viselik el a rájuk zúduló csapásokat, üldözöttségük emlékét úgy hordozzák csak magukkal, mint egy díszzsebkendőt. Az utolsó képkockáig is hiába várjuk Ida mindvégig talányos viselkedésének a magyarázatát. Maréknek pedig – aki semmilyen áldozattól sem riadt vissza, hogy szerelmével maradhasson, illetve viszontláthassa – meglepően kevéssé háborog a lelke, midőn megtudja, hogy a kényszerű elválásuk előtti éjszakán tőle fogant kisfiú az ő számára immár idegen családban él. Az alkotók nyilván ízléstelennek találták volna, ha tényleg tréfára veszik a háború okozta sebeket, s ebben igazuk van. Arra azonban nem futotta erejükből, hogy ne említsék, hanem ábrázolják is a fájdalmat.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1014 átlag: 5.57 |
|
|
|
|