|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA nagyrozsdási esetZalán Vince
A Népszabadság 1957. február 5-i számában, amely beszámol arról, hogy kapunyitás volt az egyetemeken és a főiskolákon, részletesen ismerteti Kádár János salgótarjáni beszédét, közli az új Kossuth-díj bizottság névsorát, és így tovább, található egy kis „színes”, egy rövid riport „Ki a legszebb?” címmel, s „Epizodistákat keres a filmgyár” alcímmel arról tudósít, hogy csinos lányok kerestetnek A nagyrozsdási eset című filmhez. „Nehéz választás, ezért a zsűri tagjai inkább kettővel többet tartanak vissza, minthogy egy szépséget meggondolatlanul elszalasszanak...” – olvashatjuk a riportban. A kész filmben, amely most kerül először a széles moziközönség elé, azonban hiába keressük a „fölfedezett”, új szépségeket, mert – még az epizódszerepekben is (!) – a „régi”, jó színészeket látjuk viszont, akik – nagy igyekezettel karikírozva szerepüket – rutinosan játsszák el Gyárfás Miklós történetét. (A forgatókönyv (is) régi ötleten alapszik: Nagyrozsdáson miniszternek hiszik az éppen csak arra járt, egyszerű borellenőrt.) Páger Antal a borellenőr, Gáti József a fürdőigazgató, Tompa Sándor a tanácselnök, Sinkovits Imre a masszőr, Zenthe Ferenc a sofőr, Fónay Márta a tanácselnökné, Pethes Ferenc az újságíró szerepében mindent megtesznek azért, hogy megnevettessék a publikumot.
Kalmár László – többek között – a Halálos tavasz, a Déryné készítője, tehát rutinos rendező irányította munkájukat. Kalmárnak láthatóan nem volt több a célja, minthogy „aktualizálja”, a „kor követelményeihez” igazítsa a harmincas-negyvenes évek magyar filmvígjátékának sablonjait. Ez jórészt sikerült neki, olykor túlságosan is jól. Tompa Sándor fiziognómiája, s a róla készült festményekkel és mellszobrokkal telezsúfolt belsők például inkább az előző társadalmi korszak vezetőjére, Rákosi Mátyásra történő közönséges utalásnak tekinthetők, mintsem a kor lényegét megidéző művészi leleménynek. Akik tehát egy régi, „békebeli” Kalmár László filmet várnak, nem fognak csalódni A nagyrozsdási eset megnézésekor. Csalódni azok fognak, akik ennél (valamivel) többet remélnek a filmtől.
A nagyrozsdási eset társa(?) azoknak a filmeknek, amelyek 1956 és 1957 táján készültek, Várkonyi Zoltán Keserű igazságának, Banovich Tamás Eltüsszentett birodalmának, amelyeket nem vetítettek nyilvánosan. A nagyrozsdási eset mostani bemutatója így – bizonyos értelemben – mítoszromboló esemény is. Lehet, hogy az első ebben a sorban?
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1139 átlag: 5.37 |
|
|
|
|