|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
PostaOlvasói levélA gumimegváltóModor Ádám
Isten hozott, Gumimegváltó!
Elolvastam Márton László írását a Filmvilág 84/1-es számában. Álláspontját nem tudom elfogadni, sőt azt a magyar filmkritika egyik szimptómájának tartom...
... A tömegművészet sajátossága az a kiélezett ellentétekben való fogalmazás, amely Spielberg filmjében is érvényesül. A tömegfilm kiemelkedő darabjaiban (nem titkolhatjuk, hogy Spielberg filmjét is ide számítjuk) egyetlen elemnek sincs értelme önmagában, csak egy másik elemhez való viszonyában nyer értelmet és jelentést. Az elemek összessége adja a film struktúráját, amelyben a jellemek és történések egymást kiegészítik vagy tagadják. Ellentétben a szerzői filmmel, a tömegfilm értelmezési tartománya erősen behatárolt, a film műfaja és a feldolgozott mítosz által nagymértékben meghatározott. A „művelt befogadó”, aki szellemi kalandra vágyik, arra, hogy lehessen egy saját olvasata, amely csak az övé, csak egy filmet lát, amelyben egy kisfiú összebarátkozik egy idegen civilizáció szülöttével. Ettől élete átalakul, az Idegen fontos lesz a számára, igyekszik megvédeni a külvilágtól, amely el akarja tőle ragadni barátját. Majd izgalmas kalandok árán visszamenekíti őt az Idegenek közé, de számára itt marad egy érzés, ami csak az övé, hogy valahol él egy Lény, aki többé már nem Idegen, mert „megszelídítette”. A film tehát arról szól, amire a Néző vágyik, és itt már nem csupán a gyermekekre gondolunk... Az a tény, hogy a tömegfilmet előítélettel fogadó kritika ilyen hosszan taglalja a film árnyoldalait, azt bizonyítja, hogy kritikai életünkben időről időre újratermelődik az a magatartás, amely a szellemi fölény fegyverzetében mond bírálatot (mintegy leleplezi azt, ami túlzott sikernek örvend a „kultúrfogyasztó tömegek” körében)...
Modor Ádám
Budapest
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1001 átlag: 5.68 |
|
|
|
|