|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMajd meglátjuk, ha megérjükLoránd Gábor
De kár, hogy ez a film csak az utolsó 10–15 percben válik igazán érdekessé! Mire belejönnénk, ki is írják, hogy „vége”. Pedig a történet ígéretes: fiatal, kezdő mérnök egy nagy tervezőintézet főnökének lányával esik szerelembe, – és így előkelő állásba. De balszerencséjére egyenes jellemű: nem tudja elviselni az apósjelölt cégénél tenyésző korrupciót. „Kipakol” – s vége a jó partinak. A lány vele marad (plusz gyermek), de mivel lakáshoz és albérlethez egyaránt lehetetlen jutni, történetük az utcán végződik. Senki nem fogadja be őket (a menhelyeken telt ház), így egy rozoga ágyon, teherautóplatón vágnak neki – az életnek.
Akut társadalmi problémát boncolgatnak az alkotók, mégsem tudják művészi értelemben megrendítővé-átélhetővé tenni. A cselekmény minden hihetősége ellenére sablonosán gördül. Hiányzik belőle valami „íz, csíny”, valami szabálytalan és egyéni, legyen az akár tragikus, netán abszurd-szimbolikus. Erre csak a végén talál rá igazán frappáns ötlettel a rendezőpáros: a kilakoltatott fiatalok letelepszenek vaságyukra, – a zágrábi főtér kellős közepén. Mintegy széttárt karral: ez elsősorban nem rajtunk múlik, emberek. A szellemes záró képsorok jobb előzményeket érdemeltek volna.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1654 átlag: 5.43 |
|
|
|
|