|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
PostaOlvasói levél – Szerkesztői válaszKülönösen kedvelem...Pandur Kálmán
Különösen kedvelem a sci-fi regényeket és filmeket, ezért talán a szokottnál is nagyobb figyelemmel követem nemcsak a Galaktika, de az összes lap, így a Filmvilág ilyen tárgyú cikkeit is. Kérdésem, hogy a szerkesztőség milyen kritériumok alapján bírálja kedvezően vagy kedvezőtlenül az egyes tudományos-fantasztikus alkotásokat? Azért fogalmazok így, mert rövid idő alatt három sci-fi bemutató is volt, s az önök lapja – szerintem – felemás módon foglalkozott ezekkel a művekkel. A Nyolcadik utas: a halál-t például, gyakorlatilag egyetlen kivételként a filmet kategorikusan elutasító többi kritikával szemben a Filmvilág méltatta a „legértőbb” (legenyhébb?) módon. Furcsa módon azonban – s ráadásul ugyanaz a kritikus – a Harmadik típusú találkozás-t a legnagyobb értetlenséggel fogadta. Nem a dicséretet hiányolom, minden néző és minden kritikus másként lát, hanem a Nyolcadik utas esetében megütött hangot, az alkotás hátterét, a műfaj történetét, fejlődését, a kultúrtörténeti vonatkozásokat. Spielberg mint jelenség, és a Harmadik típusú találkozás, mint az „új Hollywood” egyik kulcsfilmje, alaposabb elmélyedést érdemel. (Zárójelben, de nem mellékes megjegyzésként, M. Crichton filmje, a Kóma ismét elmélyültebb, gazdagabb kritikát kapott lapjukban. Meglepetés most már, vagy nem meglepetés, hogy ezt a kritikát is az előző két filmet bíráló szerző írta?)
Pandur Kálmán
Pécs
*
Meglepetését – ha jól értjük – nem a kritikus neve, hanem az Ön véleményével olykor teljesen megegyező, máskor teljesen ellentétes véleménye okozza. Ehhez hozzá kell szoknia. Abban viszont teljesen igaza van, hogy a Harmadik típusú találkozások valóban „kulcsfilm”. A kritikát követő számunkban ezért is közöltük Ollózó rovatunkban François Truffaut írását: ,;Spielberggel forgattam” címen. Bizonyára ez sem kerülte el figyelmét.
A szerk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1112 átlag: 5.47 |
|
|
|
|