|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégRepülés az űrhajóssalArdai Zoltán
Gennagyij Vasziljev rendező mintha lehetetlenné akarná tenni számunkra, hogy lélekben együtt szárnyalhassunk azzal a falusi fiatallal, akinek a repülőmérnöki főiskolára vezető akaratropogtató útját a film nyomonköveti. Pedig lenne bámulnivaló azon, ami történik, ha valaki, egy akkora országban, mint a Szovjetunió, sikertelen felvételi vizsga után, tehenészlegényi poszton sem mond le az űrhajóssá válás álmáról. Hanem, miként az űrhajós odafönt, úgy ő a földön a testi-lelki épenmaradás és célratörés mestereként mozog, összehangolva magasan járó érzéseit sokirányú, küzdelmesen szerzett szakértelmével.
Nos, épp az efféle példatörténet az, amelynek a megformálásán, ha egyértelműen kiütközik a didaxis, rögtön érdektelenné válik. Az alkotók azonban most egyszerűen átlépik ezt a szabályt; leplezetlenül, rámenősen oktatják a nézőt, s íme, a nem-művészi szándék e vérbősége csodát tesz: a jótulajdonságokból összeeszkábált főhős életre kel, s fából faragott királyfiként már hatásos. Derűs ártatlanság, komor-rideg vitalitás, bábu-táncok nevetséges áltörténésekben, valóságos gondok – mindez együtt valami nyugtalan melankóliát ébreszt a nézőben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1174 átlag: 5.33 |
|
|
|
|