KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A játékszer

Kövesdi Rózsa

 

Mi történik egy naiv, szeretetre vágyó emberrel a terrorizmus árnyékában élő Itáliában, ha kiderül róla, hogy született céllövő tehetség? A kérdés komikumot és tragikumot egyaránt magában rejt. Giuliano Montaldo rendező a szórakoztató film nyelvén tulajdonképpen erőszakról, önzésről és közönyről beszél. Ez a technika jó „benyögésekkel” fűszerezett váratlan fordulatokkal ajándékozza meg a nézőt. Váratlan még a hibája is: a humoros hangvétel melodrámaiba csap át.

Montaldót már korábbi filmjeiben (Vesztesek és győztesek, Sacco és Vanzetti) is az áldozatok, az erőszak témája foglalkoztatta. Ártatlan emberek kivégzése azonban egy megnevezhető hatalom által sokkal megfoghatóbb, mint az a brutális arcnélküli erőszak, ami annyi áldozatot szed napjaink Olaszországában. E film kihasznált és minduntalan becsapott főhőse (a kitűnő Nino Manfredi) számára a pisztoly játékszer, a céllövészet pedig hobby. Úgy cselekszik, mint kedvenc westernfilmjeinek hősei: ha az igazság és a helyzet úgy kívánja, egyszerűen lő, és sohasem hibázik. Montaldo nyilvánvalóan nem hisz a magányos igazságtevő amerikai mítoszában, de ezen túlmenően csak olyan közhelyekkel tud szolgálni, hogy az erőszak erőszakot szül, és hogy legtöbbször éppen annak a szeretetét nem értékeljük, aki hozzánk a legközelebb áll.

Így a film tanulsága csak annyi, hogy a fegyverek maradjanak a profik kezében, legyenek azok rendőrök, testőrök vagy bűnözők. Ők legalább nem csalódnak, ha azt kapják, amire eleve számíthattak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7400