|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégDicsőségre ítélveBáron György
Míg az új-hollywoodi rendezők legtöbbje csillogóan modernnek tetsző filmes köntösben tálalja fel a tűnt idők álomgyárának mozisablonjait, Hal Ashby nem vádolható ilyesfajta szemfényvesztéssel. Nála az ős-konzervatív tartalom tisztesen konzervatív filmes stílusban jelenik meg. Az ő filmjeiben nincs csalás és ámítás: nála a banális történet, a suta dialógus, a szabvány-fordulat, a gyermeteg világkép sokkal könnyebben tettenérhető, mint a hatvanas évek filmnyelvi újításaiból bőven merítő társainál.
A Hazatérés után most erről győz meg két évvel korábbi filmje, a Dicsőségre ítélve is. Ez egy szabályos életrajztörténet, amely az ismert amerikai folk-énekes, Woody Guthrie életének egy szakaszát dolgozza fel. Tempós lassúsággal íródik a vászonra a két és fél órás életrajz; folk-rajongó legyen a talpán, akit leköt. Hosszú negyedórákig nem történik semmi, s ha mégis, csupán egy-egy alkotói tézist illusztrálandó. Olyasfajta bölcsességeket, mint: a becsület többet ér a pénznél, gazdag és szegény nem érthet szót egymással, a család és a munka ellentétbe kerülhet stb. A „becsületes művészsors” sémáit elősoroló filmes nagyepika ily módon a vasárnapi iskola és egy alapfokú politikai szeminárium szellemét vegyíti, arányosan.
Ashby védelmére annyi mégis felhozható, hogy ez a film kevésbé édeskés, mint a Hazatérés, képi világa is egységesebb. Ha nem tudnánk, hogy ez a korábbi filmje, még némi alkotói fejlődést is nyugtázhatnánk. Így azonban Hal Ashby rendezői visszafejlődésének folyamatáról kapunk látleletet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1122 átlag: 5.48 |
|
|
|
|