|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégForrest GumpBíró Péter
Ha azt halljuk, hogy valaki a II. világháború utáni Amerikáról készített filmet, elsőre óriási tablót képzelünk el, ezernyi arcot, helyszínek és sorsok tömkelegét, megrendült, komoly szembenézést a nagy győzelmekkel, a véres vereségekkel, és persze örömben-bánatban teljes érzelmességet. Csak az derülne ki, amit úgyis tudunk, hogy tudniillik ez a hatalmas ország szereti önmagát, és nem hajlandó mást mondani, mint hogy mindennek ellenére, mindennel együtt elégedett, büszke és bizakodó.
Zemeckis lemond a tablóról (mi pedig megússzuk), egyetlen emberrel csináltatja végig mindazt, ami az utóbbi ötven évben Amerikával és persze a világgal megtörtént. Kiagyalt, következetesen végigvitt, zsúfolt és tragikomikus film ez, amit az alapötletéből törvényszerűen adódó irónia tesz az európai ízlés számára is fogyaszthatóvá, szeretnivalóan szellemessé. A főhős (maga Amerika) nem egy szép, kétméteres, széles vállú tökös gyerek, hanem a 75-ös IQ-val rendelkező, enyhén autisztikus, alabamai Forrest Gump, aki bármibe is kezd, azt a maga lelassult, szívós módján egészen a tökélyig csinálja. Minden azzal kezdődik, hogy a kis Forrest Gumpot anyja felteszi az iskolabuszra, és azzal ér véget, hogy ugyanerre az iskolabuszra ő is felteszi a fiát. A film egyetlen, könnyen értelmezhető, de nehezen kikezdhető mondanivalója tehát az, hogy az élet ment, megy, és menni fog tovább.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1111 átlag: 5.72 |
|
|
|
|