|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMondd, hogy mindent megteszel értemHegedűs Tibor
Pasquale Festa Campanile sikeres publicista és kritikus (La Caramella-díj 1948-ban), regényíró (Sabella nagymama, melyből film is készült), és mindenekelőtt világszerte ismert forgató-könyvszerző. Massimo Franciosa társaságában olyan márkás rendezőknek dolgozott, mint Pasolini, Visconti, Luigi Zampa. 1963-ban állt a kamera mögé s készítette el – egyebek között – a nálunk is bemutatott Elmaradt vallomást (Pratolini nyomán) továbbá a Szüzet a hercegnek és a Hűtlenség olasz módra című vígjátékokat. Azóta sem vált meg kedvelt műfajától. E közepes, de elfogadható munkákban kamatoztatta filmgyárban szerzett gyakorlatát, eltanulta a szükséges mesterségbeli fogásokat – mégis, filmírói leleményességével tűnt ki inkább, mintsem rendezői eredetiségével. Véleményünket a most látható bűnügyi komédiája sem módosítja: bár a forgatókönyvet más jegyzi, a film igen mulatságos dialógusaiéit bizonyára a rendezőt is illeti dicséret, néhány eredeti geg is szerencsésen érvényesül, és a táncdalénekesből népszerű filmkomédiássá avanzsált Johnny Dorelli sem él vissza hálás szerepével. Az Amerikából szülőhazájába visszatérő idős gengszterrokon feltételezett vagyonára vadászó, szoknyapecér trevisói orvost viszonylag diszkrét eszközökkel alakítja.
A cselekmény viszont az első negyedóra után szétesik, mert Campanile képtelen gazdaságosan rendezni, átlátni az egészet, a részletekkel törődik, azokat hol jól, hol sután oldja meg, néha túlságosan elidőzik rajtuk, máskor elsieti a kidolgozást.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1265 átlag: 5.74 |
|
|
|
|