|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA titkos ajtóKöves Gábor
Szuperhősök és művészek: csodálatra méltó, excentrikus figurák. Egyaránt jól mutatnak a mozivásznon, előbbi például remekül fest, amint a felhőkarcolók felett köröz kezeslábasában, utóbbi pedig nem is lenne művészlélek, ha nem meztelenül szaladgálna a szabadban. Mindez persze durva és rosszindulatú leegyszerűsítés, mentségünkre szóljon azonban, hogy filmünk is éppen ezeket a szemrevaló, ám kissé elavult kliséket alkalmazza. A híres író és a híres író csodaszép feleségének története a gyászról szeretne szólni, az autóbalesetben elvesztett nagyfiúk elviselhetetlen hiányáról, az újrakezdés csődjéről, és az elvesztett gyerekek illúziójával kecsegtető kamaszról, aki bálványa, a híres író tanítványául, jobban mondva sofőrjéül szegődik a nyári szünidőre.
John Irving regényeivel valahogy mindig meggyűlt a baja a filmeseknek, mind a Garp szerint a világ, mind az Árvák hercege tisztességes, ám jóindulatú fanyalgással fogadott próbálkozások voltak, s bár Todd Williams ezúttal nem egy teljes Irving-regényt, hanem a Widow for One Year egyharmadát gyúrja filmmé, ugyanúgy elbukik, mint elődei. Ha eddig a túl nagy falat okozott gondot, most a túl kis falat okoz gondot. Ráadásul Jeff Bridges és Kim Basinger gyászoló házaspárja túlságosan is fotogén szenvedők, a történet helyszínéül szolgáló Long Island-i luxus-rezervátum reklámarcai, akikkel történhet bármilyen tragédia, biztosak lehetünk benne, hogy a rájuk váró pokol bézs színekkel lesz kitapétázva. Bridges és Basinger gyásza látványos, de egy cseppet sem meggyőző, a rendezői szándékok ellenére az az érzésünk támad, mintha ebben a magas sövényekkel védett festői környezetben a legnagyobb tragédia akkor következik be, ha felmond a kertész, kifogy a whiskey, vagy túlzott kalóriatartalmú étel kerül az asztalra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1660 átlag: 5.42 |
|
|
|
|