|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégÜnneprontók ünnepeKöves Gábor
A mozipénztáraknál leadott szavazatok alapján az okosok eredményt hirdettek: 2005 nyara a vidám pajzánkodás reneszánszát hozta. Bár a letolt gatyában való akadályfutás versenyszámában sokan Ben Stiller és Will Ferrell győzelmét jósolták, végül a hétpróbás Vince Vaughn–Owen Wilson páros vitte el a pálmát: idei dobásuk, az Ünneprontók ünnepe közvetlenül a Beverly Hills-i zsaru mögött, azaz másodikként landolt a korhatáros vígjátékok örökranglistáján. Vaughn és Wilson nem ma kezdték az üzletszerű hasraesést: kamaszos infantilizmusuk korántsem számít újdonságnak, olyannyira nem, hogy az általuk divatba hozott nagydumás örök-kamaszok egyre jobban hasonlítanak a szakállas viccek unva-szeretett Hacsek–Sajóihoz. A mostani leosztás szerint a két harmincas balfék esküvői vadorzóként mulatja gyorsan múló fiatalságának drága perceit. Nincs az az esküvő, ahol ne akadna valaki a horgukra: ők ugyanis nem a hidegtálra, hanem a koszorúslányokra hajtanak. Hobbijuknak élő kurafiak, akik olyan kifinomult technikával hálózzák be a vadidegen násznépeket, hogy szinte sosem kényszerülnek zsákmány nélkül nyugovóra térni. A legjobb sziporkák a bevezetőben felskiccelt esküvői jelenetekre jutottak: nem létező olasz, ír vagy éppen zsidó rokonokként Wilson és Vaughn remekül bolondoznak, a kabarétréfák azonban gyorsan romlanak, s mire eljutunk az őszinte érzések slamasztikájába eső fiúk botladozásaihoz, jelentősen csökken a vígjáték élvezeti értéke. Az Ünneprontók ünnepe végeredményben semmivel sem jobb vagy rosszabb a Saturday Night Live humoreszkjei által ihletett moziknál. Hogy miért pont most, és miért pont erre a filmre őrült meg Amerika, végül is mellékes: egyszer meg kellett történnie. Most legalább ezen is túl vagyunk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1265 átlag: 5.44 |
|
|
|
|