|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
KrónikaErdőss Pál (1947–2007)Schubert Gusztáv
Volt egyszer egy Budapesti Iskola, a maga szociografikus – és ezért akarva-akaratlanul rendszerkritikus – dokumentarista játékfilmjeivel, majd egy inkább tűrt, mint támogatott stúdió, a Társulás, ennek volt ígéretes csapattagja és elsőfilmese Erdőss Pál.
Az 1982-es Adj király katonát! nem tesz többet, mint hogy odahajol egy sorshoz, és életképek sorozatában megmutatja nézőinek, hogyan indul egy – ahogy akkoriban mondták: „halmozottan hátrányos helyzetű” – tizenhat éves lány az életnek. Ha nagy drámát nem látunk is, ez a kisrealizmus is épp elég robbanásveszélyes anyagot hordozott, hol van már az ötvenes évek munkáshőseinek pátosza?
Az Adj király katonát! az elvesztett ártatlanság filmje. A történet kezdetén Jutka nagy fekete bociszemekkel mered félénken, de bizalommal telve a vágóhídra. Még nem tudja, a sorsa előre ki van cövekelve: 14 forintos órabérért három műszakban robotolhat a lőrinci fonóban.
Erdőss első filmjét 1983-ban Cannes-ban Arany Kamerával díjazták. Okkal várhattuk volna a magyar Ken Loachot, az Adj király katonát! színvonalát azonban Erdőss soha többé nem tudta elérni. A szándék nem változott, a Visszaszámlálás, a Gondviselés, a Homo Novus, a Vérvonal, a Fényérzékeny történet, a Gyilkos kedv, az Üvegfal ugyanarra a magatartásra és világlátásra, a kisemberek, a vesztesek iránti szolidaritásra épült. Erdősst mindvégig „a túlélés ára”, a megélhetésért folytatott, embert próbáló, testet-lelket nyomorító mindennapi harc érdekelte, amit győztesen megvívni lehetetlen, legfeljebb elviselni lehet. Az életművet alkotó filmek minőségét lehet vitatni, a szándék tisztességes és bátor voltát nem.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1081 átlag: 5.57 |
|
|
|
|