KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

1408

Tüske Zsuzsanna

1408 – amerikai, 2007. Rendezte: Mikael Hafström. Írta: Stephen King novellájából Matt Greenberg és Scott Alexander. Kép: Benoît Delhomme. Zene: Gabriel Yared. Szereplők: John Cusack (Enslin), Samuel L. Jackson (Oin), Mary McCormack (Lily). Gyártó: Dimension Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 94 perc.

 

Ismét újabb darabbal gazdagodott az a homogén, mégis ezerarcú adaptációs szövet, melyet Stephen King műveinek filmváltozatai alkotnak. Az 1408 című novella (Minden haláli) megfilmesítését ezúttal a messzi északról érkezett Mikael Hafströmre bízták, aki jelesre vizsgázik az elmúlt ötven év horror-, illetve thrillerklasszikusainak ismeretéből, és filmjével idézetekben bővelkedő, posztmodern enciklopédiát hoz létre, ahogy azt gyakran maga King is teszi (lásd A ragyogás példáját).

A kamarahorror főhőse Mike Enslin, nagy adag szkepticizmussal felvértezett író, aki szakmányban gyártja a legkülönbözőbb rémtörténetek helyszíneiről szóló, leleplező könyveket. Egy nap ismeretlen eredetű meghívást kap New Yorkba, a Dolphin Hotelba, melynek 1408-as szobája és a körülötte keringő titokzatos rémlegendák igazi csemegének ígérkeznek egy új könyvhöz. Az egyetlen akadályt a szálloda igazgatója jelenti, aki óva inti az írót, hogy beköltözzön a szobába, Enslin fölényessége és cinizmusa azonban átgyalogol minden tiltáson: belép az 1408-asba, és hamarosan kezdetét veszi életének legborzalmasabb egy órája, melyben kénytelen lesz saját lidérceivel is szembenézni.

Hafström, amellett, hogy megteremti A ragyogás egyfajta leképezését és átveszi belőle a személyes, kingi démont, az alkoholizmust, formanyelvileg a Kubrick-féle klasszikus filmverzióra reflektál, sőt megőrzi az értelmezési lehetőségek nyitottságát is. Emellett megidézi a Tortúra epilógusát, él a hitchcocki fahrt/zoommal, a kamarajelleg és néhány motívum átvétele révén pedig Polanski paranoia-filmjeit (A bérlő, Iszonyat) is forrásként használja. Az 1408 mindenképp figyelemreméltó darabja a King-adaptációk sorának, érdekessége és expresszivitása részben abban rejlik, hogy a filmidő szinte lefedi a valósat, így az azonosulási élmény még erőteljesebbé válik – sem a főhősnek, sem a nézőnek nem ad feloldozást a módszeres könyörtelenséggel adagolt, jéghideg pszichoterror alól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9182