KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Királyság

Vízer Balázs

The Kingdom – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Berg. Írta: Matthew Michael Carnahan. Kép: Mauro Fiore. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Jamie Foxx (Fleury), Ashraf Barhom (Al Ghazi), Chris Cooper (Sykes), Jennifer Garner (Mayes), Jeremy Piven (Schmidt). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 110 perc.

 

Elsőre nehéz eldönteni, hogy mit is látunk a vásznon: a bűnügyi helyszínelős sorozatok egzotikus moziváltozatát, politikai kérdésfelvetést, vagy egy újabb hazafias kommandósfilmet. Szerencsére a furcsa keverék valahogy működik, némi fals patrióta mellékzörej ellenére is.

A politikai korrektség vektorosan kivetíthető, kényelmesen lehet a nyugati világtól merőben eltérő kultúrára is alkalmazni, mint amilyen például a Közel-Kelet, csak meg kell találni a kapcsolódási pontokat. Hollywoodi nyelven ez azt jelenti, hogy egy arab is lehet jó hazafi, példás családfő és remek rendőrtiszt – majdnem olyan, mint egy igazi amerikai. Merthogy Peter Berg filmjének igazi főszereplője egy szaudi rendőr, Al Ghazi ezredes (Ashraf BarhomMennyország most), és csak aztán jönnek a megszokott módon bátor, találékony, satöbbi amerikai hősök. Bomba robban ugyanis Rijádban az amerikai olajipari munkások szigorúan őrzött lakóhelyén, vagy száz áldozattal, ezért a hivatalos eljárást megkerülve egy FBI-os nyombiztosító csapat érkezik a szaudi fővárosba, Al Ghazi ezredes az ő biztonságukért felel, de az is a feladata, hogy minél jobban korlátozza a mozgásukat. Ronald Fleury ügynök (Jamie Foxx) és csapata – a vicces Chris Cooper, a túl komoly Jennifer Garner és az irritáló Jason Bateman – azonban lassan a saját oldalára állítja, és együtt persze sikerül megtalálniuk a felelősöket, ami színtiszta jenki logikát követ, de Berg ügyesebb annál, hogy csak ez dominálja a filmet. A büszke, okos ezredes karaktere, a szaudi főváros apró rezdülései, a helyi szokások és erőviszonyok remek érzékeltetése nemcsak színes hátteret rajzol a történetnek, hanem annak részévé válik – és nagyjából feledteti, hogy milyen, a co-producer Michael Mann nevéhez méltóan izgalmas, de sablonos tűzijátékkal körített lezárást kapunk a legvégére.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9206