|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziNyolc tanúBaski Sándor
Vantage Point – amerikai, 2008. Rendezte: Pete Travis. Írta: Barry Levy. Kép: Amir M. Mokri. Zene: Atli Örvarsson. Szereplők: Dennis Quaid (Thomas Barnes), Matthew Fox (Kent Taylor), Sigourney Weaver (Rex), Forest Whitaker (Howard Lewis), William Hurt (Ashton), Edgar Ramirez (Javier). Gyártó: Original Film / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 90 perc.
A 93-as Célkeresztben című filmben még egy honfitársa akarta meggyilkolni az amerikai elnököt, négy évvel később, Az elnök különgépében már oroszok voltak a soros rosszfiúk, mi sem természetesebb, hogy az ország első emberével ezúttal egy iraki illetőségű terrorista akar végezni. A Nyolc tanúban találhatunk pikáns politikai áthallásokat bőséggel – az elnök tanácsadója például arról igyekszik meggyőzni főnökét, hogy a terrorveszélyre egy arab ország bombázásával reagáljon –, mindezek azonban csak kötelező, a paranoia-mozik divatja által diktált díszítőelemei az alapjában véve akcióthrillerként funkcionáló filmnek. Az alkotók épp ezért sem az indítékokkal, sem expozícióval nem bíbelődnek sokat, rögtön az első jelenetben tanúi lehetünk, ahogy a spanyolországbeli Salamanca főterén tartott tömeggyűlésen valakik lelövik az elnököt, majd felrobbantják a Plaza Mayor patinás épületét. A titkosszolgálat embereire hárul a feladat, hogy a kamerák felvételeire támaszkodva kiderítsék, kik és honnan tüzeltek.
Az alapötletet, amellyel már De Palma is eljátszott Az utolsó dobásban, a Vihar kapujában elbeszélőtechnikája hivatott újszerűvé varázsolni. Ugyanazt az eseményt nyolcszor nézhetjük végig, nyolc különböző szereplő szemszögéből, hogy végül a véletlen-dramaturgia szabályai szerint egyetlen pontban fusson össze minden szál. A szerkezetből fakadóan nagyjából 10 perces, szabályos cliffhangerekkel végződő blokkokra tagolódik a film, a tempó így másodpercekre sem csökken, a finálé városkép-romboló autósüldözése pedig állja a versenyt a Bourne-trilógia bármelyik hasonló jelenetével. Míg azonban Greengrassnél a formai játékok képesek feledtetni a történet kevésbé hiteles pontjait, a Nyolc tanú esetében nincs az a bravúros forgatókönyvírói lelemény, amely leplezni tudná a cselekmény szövetén ásítozó lyukakat, a sablonos karaktereket és a közhelyes dialógokra közhelyes alakításokkal reagáló középkategóriás sztárok teljesítményét. Különös puzzlejáték ez a film: csak addig működik, amíg nem próbáljuk meg összeilleszteni a darabjait.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1151 átlag: 5.41 |
|
|
|
|