|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziŐrült életekBaski Sándor
La vida Loca – spanyol-mexikói-francia, 2008. Rendezte: Christian Poveda. Kép: Christian Poveda. Zene: Sebastian Rocca. Gyártó: Aquelarre Servicios Cinematograficos / El Caiman / La Femme Endormie. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 90 perc.
Miután Roberto Saviano a camorráról szóló tényregényének a Gomorra nevet adta, Christian Poveda dokumentumfilmje nyugodtan futhatna „Pokol” címen is. A párhuzam csak annyiban sántít, hogy míg Saviano a nápolyi maffiáról átfogó körképet adott, Povedát – épp úgy, ahogyan a Gomorra adaptációját jegyző Matteo Garronét – nem az okok, hanem a következmények érdeklik. Az Őrült életekből így aztán nem is tudjuk meg, hogy mi áll a San Salvador-i bandaháborúk hátterében – a ’90-es években Los Angelesből kitoloncolt latin-amerikai származású bűnözők voltak azok, akik nem csak a „gettókultúrát”, de véres belharcaikat is exportálták az óhazába. A várost uraló két rivális banda közül Poveda az úgy nevezett M-18-as csoport néhány tagjának életét követte, több mint egy éven át. Szereplői mindannyian tinédzserek vagy fiatal felnőttek, akik már maguk is többgyermekes szülők. Munkájuk nincsen, az arcukat borító, bandatagságukat jelző tetoválások miatt nem is vennék fel őket sehova. Harcolni, lőni, szúrni nem látjuk őket, csak azt, amikor már kiterítve fekszenek az aszfalton, vagy a ravatalon, az átkozódó, vérbosszút fogadó egykori társak gyűrűjében.
A film elején még úgy tűnik, hogy az ellenpontot a gettó közepén működő pékség dolgozói képviselik, akik az M-18 egykori tagjaiként próbálnak tisztességes munkából megélni. Vezetőjüket azonban, aki hosszasan szónokol a rehabilitáció fontosságáról, gyilkosság miatt elítélik, és idővel a többiek is követik őt a börtönbe. A kétségkívül sokkoló gettótabló minden másodperce azt sugallja, hogy tetszőleges helyen leszúrva egy kamerát San Salvador bandák uralta negyedeiben, szenvedéssel, esztelen erőszakkultusszal és halállal találkozhatunk. Poveda filmje – eligazító narráció, riporteri jelenlét vagy az átgondolt szerkesztői munka hiányában – így nem sokkal több mint testi-lelki szörnyszülöttek középkori vásárokat idéző seregszemléje.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 916 átlag: 5.45 |
|
|
|
|