KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ezerízű szerelem

Baski Sándor

The Lunchbox – indiai, 2013. Rendezte és írta: Ritesh Batra. Kép: Michael Simmonds. Zene: Max Richter. Szereplők: Irrfan Khan (Saajan), Nimrat Kaur (Ila), Nawazuddin Siddiqui (Shaikh), Nakul Vaid (Rajiv), Yashvi Puneet (Nagar). Gyártó: UTV Motion Pictures / Dharma Productions / Sikhya Entertainment. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 104 perc.

Az indiai moziról általában nem az elégikus hangulatokra és a visszafogott érzelmekre asszociálunk, Ritesh Batra elsőfilmje azonban rácáfol az elvárásokra. Az Ezerízű szerelem távolról sem tipikus bollywoodi produkció – ezt az európai és amerikai koproducerek jelenléte is szavatolja –, nem fakad dalra benne senki, harsány színekkel megrajzolt álomvilág helyett pedig a mumbai-i hétköznapok szürkeségét próbálja visszaadni. A magyar cím sugallatával ellentétben a két főhős között sem tombol mindent felemésztő szenvedély, már csak azért sem, mert személyesen nem is találkoznak egymással. Sorsukat a központi metaforaként (is) szolgáló ételhordó köti össze: feladója egy fiatal háziasszony, aki szívvel-lélekkel elkészített kosztjával elhidegült férjét akarja visszahódítani, az ebéd azonban – a futár tévedése nyomán – egy nyugdíjazás előtt álló, magányos hivatalnok, Saajan asztalán landol. Az incidens másnap újból megismétlődik, a két idegen pedig, az ételhordót mozgó postaládaként használva, levelezni kezd egymással. A véletlen találkozás mindkettőjüket kirángatja a hétköznapok fásult rutinjából – eleinte csak a triviális gondjaikat osztják meg, majd egyre inkább kitárulkoznak a másik előtt. Az évekkel korábban megözvegyült férfi a magánytól és a feleslegessé válás gondolatától szenved, míg a nőt ingerszegény házassága és hűtlen férje teszi boldogtalanná. A két ember az anonimitás, a korkülönbség és a fizikai távolság ellenére – vagy éppen azért – teljesen egymásra hangolódik.

Az Ezerízű szerelmet ezen a ponton lehetne résmentesen beilleszteni a hollywoodi romantikus filmek kánonjába, de Batra nem él a kínálkozó hatásvadász megoldásokkal – a melankolikus hangulatot szentimentalizmus helyett inkább finom humorral oldja. Filmje a giccsben úszó Nicholas Sparks adaptációk helyett inkább a más kultúrkörben játszódó, de hasonló húrokat pengető argentin Medianeras párdarabja: a nagyvárosi elidegenedés univerzális témáját mindkettő különleges, helyi ízekkel fűszerezi, kiemelten ügyelve rá, hogy az érzelmes történet a fináléban se váljon érzelgőssé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11624