KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dennis, a komisz

Tamás Amaryllis

Morbid gegekkel megtűzdelt rémmese. Igazi szenzációja nem Dennis (Mason Gamble), az átokfajzat, hanem a kölyökaggastyán, a valamikori ökölvívó, a piscatori színiiskolát végzett Walter Matthau.

A sztori búgócsiga módjára forog önmaga körül. A nagyszülők és unokák korosztályának egymásrahangoltságáról hangoztatott idilli tételek azonnal megbillennek, amint feltűnik a zsörtölődő, megvert kutyatekintetű, gyermekgyűlölő Matthau. Már első, morózus megjelenésekor elvesztünk. Májfoltos, nyakigláb rajzfilmfigura, „szörnyelladefrász” méltó párja. A Dennist egy időre szomszédaira, az idős Wilson házaspárra (Matthau mellett: Joan Plowright) bízó szülők nem sejtik, ezen elhatározásukkal két, ádáz ellenfelet szabadítanak egymásra. Matthau maga fabrikálta békebeli csúzlival vadászik a reggelenként élő kígyóval, kopottszőrű mackóval, csörgő konzervesdobozokkal ékített járgányára felpattanó ősellenségre, a „kisdedre”. Amit látunk, több mint játék vagy puszta harc; corrida – a rivaldafényben, málladozó matador – a porondon. Az angolspárgázó Wilson-tata kiszámíthatatlanul lődöz az emberporontyra. Matthau mesebeli gonoszságú öregembere már úton van „bizonytalanságok pusztasága” felé – ahová csak a gyermeklelkű felnőttek léphetnek be.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=177