KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zsernyákok

Hámori Dániel

 

A svédeknek kimondottan jó a humoruk: akadnak, akik az Abba fellépőruháit is ennek tulajdonítják, az utóbbi időben azonban egy-két hazai vígjáték kétségtelen bizonyságot tett róla. Josef Fares filmje igazi abszurd komédia a világ talán leginkább kigúnyolt embereiről. Nem, nem a szőke nőkről, hanem a rendőrökről van szó. Azonban ez a film nem az altesti humor, vagy a lealázás eszközeivel él, mint mondjuk a Farelly-fivérek tennék: Fares mester elegánsan, persze sokat gonoszkodva, de mérhetetlen szeretettel ábrázolja szereplőit. A cél a nevettetés mellett az emberi kapcsolatok, gyengeségek és a ragaszkodás bemutatása, és nem a sárdobálás.

Jacob, Benny, Agneta, Lasse és Hakaan az álmos svéd kisváros rettenthetetlen kávé- és hot dog-pusztító őrei. Mást nem igazán pusztíthatnak, mert a városka bűnözési mutatói a nullán állnak. Hőseink persze elhivatottan járőröznek, felelősségük teljes tudatában. Amikor azonban egy csinos revizorhölgy megérkezésével a rendőrőrs bezárása fenyegeti őket, mondván, ilyen csendes helyen semmi szükség rájuk, a címszereplők összefognak, hogy sajátkezű bűncselekményekkel biztosítsák szeretett munkahelyüket. Rablás, robbantás, „tűzharc” lármája veri fel a nyugodt kisváros csendjét. Jóravaló hőseink viszont a békéhez szoktak, nem bűnözéshez, így mikor a helyzet már forróbb, mint a kávé, felbukkan a különleges alakulat, hogy megoldja a vészhelyzetet…

A kedves alkotás felvonultatja a műfajra jellemző összes klisét, miközben akcióban sem szűkölködik – ráadásul filmes utalásokat, önreflexív gegeket is tartalmaz. A finálé különösen ínyencfalat, kis fricska búcsúzóul. A végeredmény: a közegek lebilincselő botladozása, avagy addig nyújtózkodj, amíg a fakabát ér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1984