KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindenütt nő

Hungler Tímea

 

Filmünk igazi rózsaszín tündérmeseként indul. A hősnő (Reese Witherspoon) sikeres divattervező. Igen jó napja van, élete első divatbemutatója osztatlan szakmai sikert arat, még kedvese is megkéri a kezét, aki természetesen a New York-i polgármesternő egy szem fiacskája (a királyfi mára már kicsit atavisztikus jelenség), és a családi elvárásokhoz igazodva, hosszú távon tervez: az Egyesült Államok elnöke szeretne lenni.

A leendő first lady múltja azonban kissé homályos. Tudvalevőleg a déli állam, Alabama egyik gazdag családjának sarja, de az anyósjelölt, ismerve a mondást – messziről jött leány, azt mond, amit akar – gyanakszik. Van is miért. Szöszink filmidőnyire nyúlt családi látogatása során feltárul a sötét múlt: kifizetetlen pénzbírságok, középosztálybeli família, eldobott pasik tömege, félbehagyott középiskola és nem elhanyagolható módon, egy törvényes férj, akit Reese az önérvényesülés miatt hagyott magára ott lenn délen, az édes édenben.

A romantikus komédia a humort ebből a helyzetkomikumból próbálja meg kibányászni – a New York-i barátok, üzlettársak sorra érkeznek Alabamába, Reese pedig nem győz mellébeszélni és magyarázkodni, és mint az várható volt, idővel komoly érzelmi dilemma elé kerül: az USA leendő elnökét vagy a dolgos vidéki legényt válassza? A sarki krimó, a gyakorta felcsendülő Sweet Home Alabama című country sláger még csak-csak, de amikor kiderül, hogy a magára maradt férj, neje távollétében nem volt rest, és megvalósítván önmagát üvegezni tanult, Alabama állam miatt összeomlik egy fáradságos munkával felépített New York-i álom. Így gyengécske filmünk végül a „mindenütt jó, de a legjobb otthon” megszívlelendő tanulságával zárul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2058