KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Madame Satã

Kis Anna

 

Ha sok kivetnivalót találunk is a Madame Satában, tagadhatatlan, hogy izgalmas próbálkozással van dolgunk. Érdekes már önmagában az is, hogy a magyar mozikba egy első filmes brazil rendező alkotása került. Jóllehet, Karim Ainouz forgatókönyvíróból avanzsált rendezővé, épp a forgatókönyv lesz gerendányi szálka a néző szemében. Joao Francisco dos Santos története a valóságon alapul. De hogy mi is a történet, sehogy sem akar kiderülni. A markáns főhős fekete bőrű csínytevő a harmincas évek Rio de Janeirójában: az alvilági kerület igazságosztó harcosa, megalázott mindenes a varietében, ám valóságos rabszolgahajcsár a saját szemétdombján, mégis példás családapa, ugyanakkor becsvágyó transzvesztita előadóművész és a magára nem ismerésben vergődő individuum, igazságtalanul bebörtönzött Kohlhaas Mihály, kisstílű tolvaj és gyilkos egy személyben és egy személyiségben. Pont ez a túlhajtott sokrétűség tükröződik a dramaturgiában is. Nem derül ki, hogy egy különlegesnek induló, ám elvetélt homoerotikus szerelem, esetleg egy vérverejtékkel vágyott karrier, a „nő vagyok vagy férfi vagyok” meghasonulás, vagy a diszkriminált és megalázott „nigger” lázadásának történetét futtatja-e ki a rendező. A Madame Sata (hogy a cím utalás Cecil B. DeMille Madam Satan című filmjére, szinte a vége főcím után derül ki) pont az az eset, amikor a sok kicsi nem megy sokra. Számtalan motiváció indul, hogy aztán mihamarabb feledésbe merüljön, egészen kiváló jeleneteket látunk szemet gyönyörködtető képi világgal a főhős felejthetetlen testközelijeivel extatikus szeretkezések, illetve tengeri fürdőzések közepette, izgalmasak a szereplők és a végén… néma csend. A Madame Sata figyelemreméltó epizódok füzére, amelyekből egy tévedés folytán mégsem lett film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2124