KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szeretni bolondulásig

Köves Gábor

 

A hölgy kissé bogaras – valami ilyesféle filmünk kezdő hangütése, amely a híres francia szabadalom, a vígjátékba oltott vitamininjekció ígéretét kelti. Audrey Tautou (Amélie csodálatos élete) egészestés bambi-szemei is ezt az irányt erősítik. A leányzó szíve darabokban, egyre csüggedtebben szemez a telefonnal, ami – s ez igencsak valósághű részlet – csak nem akar megcsörrenni. A gazember nem jelentkezik, de a kislány nem adja fel, fejjel megy a falnak, elhatározásában szerelmesének várandós felesége sem zavarja. Amikor a történetet az ostromlott fél szemszögéből kezdhetjük szemlélni, akkor kell leesni a tantusznak, hogy a viszonzatlan románcocskának van egy másik, valóságosabb és kellemetlenebb olvasata is. A bárányfelhős ábrándok vihart kavarnak: ami az egyik oldalról nézve bohókás közeledési kísérletnek tűnt, az a másikon egy ismeretlen egyre kellemetlenebbé váló zaklatását jelenti. A szerelmi megszállottságról szólna a film, amikor a magány szülte kétségbeesés átlépi a patológia határát. Érdekes, ha nem is a legeredetibb képlet, melynek filmes formába öntése sajnos hibádzik. Az ifjú Polanski vagy az éltesebb Chabrol nagyon értett hozzá, hogyan kell egy hétköznapinak induló kamaradrámából pontos lélektani thrillert csinálni, rendezőnknek azonban nem sikerült megtalálnia a megfelelő tónusokat az átmenet megteremtéséhez. Egy emberélet kis híján végzetesen megbicsaklik, de még mindig mintha azt a virágmintás vígjátékocskát látnánk, amit egy órával korábban ígértek nekünk. Apró bosszúság, ez minden, harcos jókedvünkön nem ront, világfájdalmunkon nem javít. Ennyi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2786