KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem színei

Harmat György

Az egyetemista Finn házassági ajánlatot kapott, mélyrehatóan el kell gondolkodnia rajta, emellett meg akarja írni tudományos dolgozatát. Minderre gyermekkora helyszíne a legalkalmasabb. A vidéki házban tölti hát a nyarat nagyanyja, nagynénje s egyéb nőrokonok társaságában, akik Finn esküvőjére patchwork quiltet varrnak, azaz olyan takarót, mely különböző darabokból áll össze. Innen a film (eredeti) címe (Hogyan készítsünk amerikai takarót?), és innen a szerkesztésmódja is. A hölgyek ugyanis nemcsak a quilt egy-egy darabját ajánlják fel Finnek, hanem életükét is. Történeteket mesélnek önmagukról és egymásról. A szerelmi históriák kérdéseket vetnek fel. Hogyan fulladnak unalomba a lángoló érzések? Hogyan lehet kitartani a hűtlenkedő férj mellett? És így tovább...

Mire elkészül a takaró, Finn megtalálja a választ arra, kihez kösse az életét. A rendező előzékeny összefoglaló montázsa révén a néző is tudatosíthatja magában, melyik (fiatalkori) élmény melyik mesélőhöz tartozik, sőt többé-kevésbé azt is, hogy ki milyen fokú rokona a főhős leányzónak. Íme a hollywoodi művészfilm: annyi az epizódja s a (mellesleg többnyire pompás) figurája, hogy egy Altman szükségeltetne megformálásukhoz. E mű rendezőnője a legkevésbé sem Altman. Mértanilag kiszámított felépítéssel, szép fényképezéssel, komótosan a teljes érdektelenségbe süppeszti nyersanyagát. A végén pedig nem elég, hogy Finnt az egyik történetből kiröppent varjú(!) vezeti el – mulatságos szimbolizmussal – az Igazihoz, a lány szóban is elmondja a tanulságul leszűrt banális életfilozófiát. Kár. A takaró egyébként szép. A film azonban csak falvédő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=299