KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kalózok

Tamás Amaryllis

 

Minden kornak megvannak a maga „fény nélküli” Káin-emberei, a gonosz ösztönök kiírthatatlanok és változatlanok, legfeljebb az álcázási módjuk változik az idővel. Polanski 1986-os sikerfilmjében egy kalózban, Red kapitányban ölt testet a kegyetlenség, a csalfaság és fondorlat. Átalakulhat a világ, a társadalom, a kultúra, a Red kapitányban lakozó Káin azonban maradandó. Kinek ne volna egy igaz története elmegyógyintézetbe vagy elfekvőbe zsuppolt „felesleges” avagy „móresre tanított” rokonokról, válóperes vagyonmegosztásnak titulált, kiskanálig menő, a birtoklás mindenhatóságát mindennél többre tartó harácsoló csatákról, a közös gyermekek ürügyén a másik embert megalázó procedúrákról, ellehetetlenített sorsú házastársakról, heccből gyilkossá váló kiskorúakról? Dühvel és féltékenységgel, bosszúval és hazugsággal, kárörömmel telített e kalóztörténet szinte valamennyi szereplője a Neptunus hajó majd mindegyik lakója. S mivel a gyilkos hajlam, a mindenhatóság vágya, az alattomosság, a jogtalanság, Polanski kalandfilm-paródiájában szellemesen és agyafúrtan adatik elő, Walter Matthau alakítását pedig a Gonosz poézise lengi körül, könnyű a közönségsikert megjósolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4914