KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

King Kong

Matos Lajos

 

Filmtörténészek szerint az ötlet atyja M. C. Cooper, a kiváló amerikai dokumentumfilmes, aki 1929-ben Afrikában forgatott és közben érdekelni kezdte a gorillák élete. Mi lenne, ha egy szuper-értelmes óriásmajom elszabadulna egy nagyvárosban? Mindjárt a film végére is volt látványos elképzelése: a hatalmas gorilla az éppen befejezett Chrysler Building tetején tornyosulna New York fölé.

Cooper trükkfelvételekkel felnagyított, élő állatokkal képzelte el a forgatást, de a filmben végül Willis O’Brien parádésan tervezett modelljei szerepeltek, s naponta félpercnyi moziidőt fejeztek be, hiszen a majom mozgás-fázisait filmkockánként fényképezve araszoltak előre az eseményekben. Az 1933-as világsiker egy évbe és 650 000 dollárba került.

Amikor Dino De Laurentiis a hetvenes években ismét filmre vitte az óriásmajom megható és felemelően izgalmas kalandjait, már mintegy harmincszor ennyit kellett a produkcióra költenie. Forgatás közben fellengzős cikkeket közöltek a csillagászati összegért készített, életnagyságú robot King Kong-ról, mely a korunkhoz méltó technikát testesítette meg. Sajnos, a robot-majom csak a film végefelé, a stadionban játszódó jelenetben látszik, mert egyébként sehogy sem működött: ha elindították, hidraulikus szerkezetéből dőlt a folyadék, ami kissé elrontotta az illúziót. Maradt tehát a modell-mozgatásnál is ősibb technika – Rick Baker, a majombőrbe bújtatott színész.

A most látható film többnyire vontatott rendezése nem szolgálja jól a mozgalmas történetet, viszont az első változat óta megváltozott világunkban a nők helyzete, ami tükröződik is a főszereplő viselkedésében: a szőke Fay Wray 1933-ban illő passzivitásra ítélve csak bájosan sikoltozott, mikor King Kong a tenyerén hordozta; Jessica Lange viszont tudatosan csábítgatja az ártatlan lelkű rémet – igaz, nyílt szóval figyelmezteti is szerelmük beteljesedésének anatómiai akadályaira.

Nehézkesen bonyolított cselekmény, sokszor eltúlzott színészi játék, érzelgős, melodramatikus jelenetek sora – elgondolkoztató, mégis miért köti le figyelmünket ismét ez a majommese. Csak az azonosulás vágya, hogy ilyen erősnek érezzük magunkat? Racionálisan elemezzük a világot, de érzelmekre szomjazunk, s manapság már csak az ilyen tiszta-lelkű vadállat meri kimutatni az érzelmeit. King Kong a szőrbundát viselő Csodálatos Mandarin, „akit” elfoghatnak, megszégyeníthetnek, akár meg is ölhetnek, de utolsó szívdobbanásáig sugárzik belőle a vágy és a szenvedély. Csoda-e, hogy a lány a filmben felvonultatott férfi-választékból csak iránta érezhet hasonlót? S esztétizálhatunk kedvünkre, de így vagyunk a mozival is. Elveszett az a filmgyártás, melynek nincsenek hősei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6354