KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Balázs Béla filmkritikái – először magyarul

A kritika kritikája

Balázs Béla

 

A „Neue Freie Presse” filmszemle rovatában a Das Recht der ersten Nacht című filmről közölt bírálatban a következők olvashatók:”A filmnek lehetőleg tartózkodnia kell a műtermekben készülő felvételektől, és a lehetőségekhez képest a maga valóságában kell ábrázolnia a természetet. Hiszen ebben rejlik varázsos és egyedül csak reá jellemző hatásának a titka.”

A filmművészet modern fejlődése úgy tetszik teljesen megfeledkezett erről a dramaturgiai törvényről. (Vagy a filmművészet dramaturgja volt az?) Ugyanis a film modern technikája „lehetőleg tartózkodik” a szabadban készülő felvételektől, és mindent a műteremben épít fel, ha lehet a kertet és a nyílt utcát is. Ma már a természetről készülő felvételeket sem készítik reflektor nélkül. Bécsben is a következő napokban nyitja meg kapuit a Vita filmtársaság hatalmas és csodálatos mesterséges fénnyel dolgozó műterme.

A dolog ugyanis a következőképpen áll. Az expresszionizmus, azaz a természet stilizálása (ezt az említett filmszemle rovat hol az egekbe dicséri, például a Caligari kapcsán, hol pedig pocskondiázza), feltétele annak, hogy a film műalkotás legyen. A filmbéli természet nem semleges valóság, hanem egy jelenet miliője, háttere, és ez adja meg, emeli ki és festi alá egy jelenet hangulatát. Ahogyan a festészet is azáltal művészet, hogy a természetet nem másolja fotográfiai hűséggel, úgy a film operatőrének is az a paradox feladata van, hogy felvevőgépével a hangulat képeit fesse. Ez elérhető egyrészt a motívumok és a beállítások megválasztásával, másrészt a művészi megvilágítással és éppen azáltal, hogy a műteremben stilizált természetet építenek fel. A lényeg az, hogy az egész kép azonos szellemből fakadjon, hogy a miliő, a természet ugyanazt az átszellemített fiziognómiát mutassa, mint a színész arcjátéka.

 

Der Tag, 1923. szeptember 21.

Zalán Péter fordítása


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 05. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6692