KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csillagkapu

Barotányi Zoltán

Kellett nekünk annyit emlegetni űrhajós isteneket: megjelentek, akár az utált rokonok, és itt maradtak a nyakunkon. Ők hozták el a fényt, a tüzet, fizikát, a nemzeti alaptantervet, no és a civilizációelméleti fejtegetések átkos hagyományát.

A tradíció akkor is dolgozik, ha véletlenül nem nézünk oda: példának okáért a legendás hírű Roland Emmerich (elégséges, ha filmjei közül csak a Tökéletes katonát említjük) ezúttal egy komplett, Kurt Russellel súlyosbított őstörténetet álmodott a béketűrő és a végtelenül képlékeny filmszalagra. Filmünk hajnalán egy ifjú lingvista felfedezi a prae egyiptomi írást, amely – bár erről még a film készítői sem tudnak – a megszólalásig emlékeztet az ősi türk-magyar rovásírásra. A fiatalember sorra desifrírozza a rejtélyes kifejezéseket: „puli”, „pörkölt”, „fokos”, „törköly”, „köcsög”, „anyád”, „paraszt” – s az egészből nem ért egy büdös kukkot sem. Ez éppen elég ok arra, hogy Kurt Russel és tucatnyi zöldsapkás társaságában átlőjék őt a legendás Téli Hatszög csillagképeivel díszített csillagkapun, egyenest a bús galaktikus messzeségbe. Itt, egy távoli bolygón Egyiptomból teleportált kolhozparasztok nyögik az igát, s szolgálják hamis, ám történetileg hiteles isteneiket: ekkor kiderül, hogy civilizációnkat messze galaxisból érkezett torz akarnokok teremtették, kiknek külcsínyét csak a belbecsük múlja alul.

A rabigát végül legyőzi a lamur, az Eizensteinen iskolázott protokoptok elzavarják Anubiszt és Oziriszt, s egy végső robbanásban feltárul a Rá napisten igazi, „nyolcadik utas” pofája. Igaz is: ez utóbbi teremtmény szintúgy megpróbált érintkezésbe lépni az emberi fajjal, de hasztalan civilizatorikus gesztusok helyett megelégedett a peték lerakásával. Magunk között legyen mondva: neki volt igaza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=870