KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bárhol, bármit, bármikor…

Takács Ferenc

Egy leszbikus fekete soul-énekesnő, egy AIDS-es fehér ingatlanügynöknő és egy terhes, hiper (ol) szőke és (önvédelemből) gyilkos maca road movie-ját látjuk. Mindhárman a nagy amerikai receptnek engedelmeskedve hagyják ott a helyet, ahol eddig éltek: ha kudarcot vallottál, ha bajba kerültél, szedd a sátorfád, indulj el, próbálj valahol máshol szerencsét. El is indulnak, külön-külön, majd hamarosan együtt, s el is jutnak az Arizona-beli Tucsonba, ahol a szeretet és a nőszolidaritás segítségével megtalálják egymásban azt a támaszt, amelyet eddig hiányoltak; életük rendbe jön (az ingatlanügynöknő rendben meghal).

Hatásos (és jó színészi munkával garantált) intim kisrealizmus keveredik történetükben a „komoly mondanivalójú” amerikai film pszichológiai fél-kliséivel és rendes adag érzelgősséggel. Nemigen találunk benne semmi olyasmit, amit eddig ne láttunk volna amerikai filmen az elmúlt húsz évben, s reménytelen lenne felsorolni azokat a filmeket, amelyekre a jelen műalkotás hasonlít. (Öt könnyű darab, Alice már nem lakik itt…) Keverékét azonban ízléssel, önmérséklettel és jószándékkal tálalja fel, valamelyest persze a „politikai korrektség” jegyében: semmi sem hiányzik belőle, amiről ma Amerikában filmen komolyan beszélni ildomos, sőt kötelező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=890