KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/szeptember
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Kedves Olvasó!
• N. N.: Filmvilág névtár 1958–1979–1999
• Schubert Gusztáv: 2019. Filmodisszeia

• Lengyel László: Magyar glóbusz Ezredeleji beszélgetések
• Szilágyi Ákos: Magyar glóbusz Ezredeleji beszélgetések
• Jancsó Miklós: Levél H. Gy.-hez
• Bikácsy Gergely: A Fénybarlang Jónás, aki 2025-ben lesz huszonöt éves
• Kömlődi Ferenc: Jövő-Bábel A lineáris történelem vége
• N. N.: A jövő – évszámokban
• Sipos Júlia: Húsz év múlva Beszélgetés 2019-ről
• Varró Attila: Anakronisztikus krónikák Beszélgetés Quentin Tarantinóval
• Takács Ferenc: Alice látomásországban Az utolsó multiplex
• Peternák Miklós: Abbahagyni! A végeken túl
• Herpai Gergely: Greta Garbo overdrive Számítógépes játékok: a 2019-es széria
• Tillmann József A.: Az avatárok eljövetele Egy leendő ladomi leletből
• Bóna László: Égi csatornák Mennyei hírek
• Karátson Gábor: Elveszve egyetlen egyenesben Búcsú egy ígérettől
KRITIKA
• Herpai Gergely: Kasztok párbaja Csillagok háborúja – Baljós árnyak
• Beregi Tamás: Csillagok mágiája Star Wars-trilógia
LÁTTUK MÉG
• Bíró László: Kiruccanók A filmmúzeumok bemutatói
• Herpai Gergely: Az űrkommandó A filmmúzeumok bemutatói
• Kis Anna: Visszatérés a Paradicsomba A filmmúzeumok bemutatói
• Mátyás Péter: Ösztön A filmmúzeumok bemutatói
• Nevelős Zoltán: Tea Mussolinivel A filmmúzeumok bemutatói
• Varró Attila: Vadiúj Vadnyugat A filmmúzeumok bemutatói
• Hungler Tímea: 54 A filmmúzeumok bemutatói
• Vidovszky György: Drogosztag A filmmúzeumok bemutatói
• Pápai Zsolt: A Thomas Crowne-ügy A filmmúzeumok bemutatói
• Tamás Amaryllis: Gloria A filmmúzeumok bemutatói
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: Montázs 2018 Szergej Mihajlovics Eizenstein: Montázs 1938
OLVASTUK
• Galambos Attila: Magyaros rétestészta
• Spiró György: Média-beszélők
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A ti KÉPMAGNÓtok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ahol a szivárvány véget ér

Kovács Kata

Love, Rosie – angol-amerikai, 2014. Rendezte: Christian Ditter. Írta: Cecelia Ahern regényéből Juliette Towhidi. Kép: Christian Rein. Zene: Ralf Wengenmayr. Szereplők: Lily Collins (Rosie), Sam Claflin (Alex), Art Parkinson (Gary), Christian Cooke (Greg). Gyártó: Canyon Creek Films / Octagon Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 102 perc.

Az írás motívuma áll Cecelia Ahern (P.S. I Love You) Ahol a szivárvány véget ér című young adult regényének Rosie és Alex gyerekkorban kezdődő, e-mail-, chat- és sms-váltásokban elbeszélt románcának középpontjában. A viktoriánus lányregénybe illő, önsorsrontó pár melodrámai szálakkal szőtt története nem annyira a romantikus félreértések sorozatának, mint inkább a túlzott ifjonti büszkeség megnyilvánulásainak eredménye. A két legjobb barát maga előtt is titkolja valódi érzelmeit, mígnem egy hirtelen, fájdalmas utazás szakítja el őket egymástól (Alex Amerikába költözik), innentől pedig főként a szerencsétlen időzítéseken múlik, hogy szerelmük folyton meghiúsul. A regény moziadaptációjának csupán járulékos eleme, és nem formanyelvi vezérmotívuma a levélírás, középpontjában – ahogyan az angol címváltás: Love, Rosie is jelzi – pedig az érzelmes és öntudatos nőalak (Lily Collins) áll. Az azonban, hogy Rosie szobalányból szállodatulajdonossá avanzsál a filmben, ugyanolyan váratlan fordulat, mint ahogy magyarázat nélkül marad a tény is, hogy a – mindenféle karakterfejlődést nélkülöző – főhősök miért töltik fiatalkorukat attól frusztráltan, hogy nem képesek bevallani érzelmeiket. A nyitóképen Rosie, mint esküvői tanú ugyanolyan bánatos arccal ül egy menyegzői asztalnál, mint majd húsz évvel korábban sorstársa, Julia Roberts az Álljon meg a nászmenetben. Míg ez utóbbi a hoppon maradt barátnő jelenére koncentrált, vagyis a film középpontjában a legjobb barát esküvője állt, addig a mostani film egy masszív flashbackbe sűríti huszonöt év történetét – egyszóval sokat markol, de keveset fog. Mint ahogy arra sem keresi a választ, amire a közelmúltbeli zsánerrokonai (Egy nap, Időről időre, Az időutazó felsége): hogy valójában mi van ott, ahol a szivárvány véget ér, vagyis mi történik a nagy egymásra találás után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12117