KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/szeptember
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Kedves Olvasó!
• N. N.: Filmvilág névtár 1958–1979–1999
• Schubert Gusztáv: 2019. Filmodisszeia

• Lengyel László: Magyar glóbusz Ezredeleji beszélgetések
• Szilágyi Ákos: Magyar glóbusz Ezredeleji beszélgetések
• Jancsó Miklós: Levél H. Gy.-hez
• Bikácsy Gergely: A Fénybarlang Jónás, aki 2025-ben lesz huszonöt éves
• Kömlődi Ferenc: Jövő-Bábel A lineáris történelem vége
• N. N.: A jövő – évszámokban
• Sipos Júlia: Húsz év múlva Beszélgetés 2019-ről
• Varró Attila: Anakronisztikus krónikák Beszélgetés Quentin Tarantinóval
• Takács Ferenc: Alice látomásországban Az utolsó multiplex
• Peternák Miklós: Abbahagyni! A végeken túl
• Herpai Gergely: Greta Garbo overdrive Számítógépes játékok: a 2019-es széria
• Tillmann József A.: Az avatárok eljövetele Egy leendő ladomi leletből
• Bóna László: Égi csatornák Mennyei hírek
• Karátson Gábor: Elveszve egyetlen egyenesben Búcsú egy ígérettől
KRITIKA
• Herpai Gergely: Kasztok párbaja Csillagok háborúja – Baljós árnyak
• Beregi Tamás: Csillagok mágiája Star Wars-trilógia
LÁTTUK MÉG
• Bíró László: Kiruccanók A filmmúzeumok bemutatói
• Herpai Gergely: Az űrkommandó A filmmúzeumok bemutatói
• Kis Anna: Visszatérés a Paradicsomba A filmmúzeumok bemutatói
• Mátyás Péter: Ösztön A filmmúzeumok bemutatói
• Nevelős Zoltán: Tea Mussolinivel A filmmúzeumok bemutatói
• Varró Attila: Vadiúj Vadnyugat A filmmúzeumok bemutatói
• Hungler Tímea: 54 A filmmúzeumok bemutatói
• Vidovszky György: Drogosztag A filmmúzeumok bemutatói
• Pápai Zsolt: A Thomas Crowne-ügy A filmmúzeumok bemutatói
• Tamás Amaryllis: Gloria A filmmúzeumok bemutatói
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: Montázs 2018 Szergej Mihajlovics Eizenstein: Montázs 1938
OLVASTUK
• Galambos Attila: Magyaros rétestészta
• Spiró György: Média-beszélők
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A ti KÉPMAGNÓtok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az elnök különgépe

Csordás Lajos

 

Ha létezik amerikai álom, akkor léteznie kell amerikai rémálomnak is. Ez utóbbi kategóriába sorolom Az elnök különgépe című filmet. Mert ugyan mi lehet rémesebb egy amerikai ember számára annál, hogy feltámad a vörös fenevad és elrabolja az elnököt a Boeingjével együtt? De ne legyenek illúzióink: odaát a rémálom is happy enddel végződik.

Csodálatos, ahogy az amerikaiak felidézik magukban régi ellenségüket, a vörös bestiát, hogy újfent jól kitaposhassák a belét. Mi azonban, akik negyven évig éltünk a jól ismert rém karmai közt, nevetünk ezeken a zagyva álmokon. Nem értjük, miként lehet, hogy kazahsztáni ultranacionalisták küzdjenek a nagy Oroszországért, és amikor a filmben néhány percre úgy tűnik, hogy a terroristák javára dől el a küzdelem – sikerül ugyanis elérniük, hogy kiengedjék a börtönből vezérüket, Radeket (Jürgen Prochnow) –, nem értjük, vajon miért az Internacionálét (!) éneklik, ők az ultranacionalisták.

Érdekes viszont az elnök megformálása, melybe átsugárzott némi Clinton-allúzió. Nem Harrison Ford miatt, ő túl nehézkes ahhoz, hogy eljátsszon egy Clinton-szerű figurát, de az elnöki család kísértetiesen emlékeztet a Clinton-famíliára. Az államügyek irányítását magához ragadó, határozott alelnöknőben (Glenn Close) sem nehéz felismerni a jelenlegi amerikai külügyminiszter-asszonyt, Madeleine Albright-ot.

Az elnök különgépe tulajdonképpen három korábbi filmtípust ötvöz, az airport filmet, a president filmet és a mindig aktuális ellenségképpel rendelkező ügynökfilmet. Kiemelkedő alakítások nincsenek, a legizgalmasabb talán Gary Oldman, a terrorista vezér szerepében. A német származású rendező, Wolfgang Petersen keze munkája pedig felismerhetetlen, ezt a filmet akárki rendezhette volna. Úgy tűnik, Petersen végérvényesen beleszürkült az amerikai átlagba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1674