KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/szeptember
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Kedves Olvasó!
• N. N.: Filmvilág névtár 1958–1979–1999
• Schubert Gusztáv: 2019. Filmodisszeia

• Lengyel László: Magyar glóbusz Ezredeleji beszélgetések
• Szilágyi Ákos: Magyar glóbusz Ezredeleji beszélgetések
• Jancsó Miklós: Levél H. Gy.-hez
• Bikácsy Gergely: A Fénybarlang Jónás, aki 2025-ben lesz huszonöt éves
• Kömlődi Ferenc: Jövő-Bábel A lineáris történelem vége
• N. N.: A jövő – évszámokban
• Sipos Júlia: Húsz év múlva Beszélgetés 2019-ről
• Varró Attila: Anakronisztikus krónikák Beszélgetés Quentin Tarantinóval
• Takács Ferenc: Alice látomásországban Az utolsó multiplex
• Peternák Miklós: Abbahagyni! A végeken túl
• Herpai Gergely: Greta Garbo overdrive Számítógépes játékok: a 2019-es széria
• Tillmann József A.: Az avatárok eljövetele Egy leendő ladomi leletből
• Bóna László: Égi csatornák Mennyei hírek
• Karátson Gábor: Elveszve egyetlen egyenesben Búcsú egy ígérettől
KRITIKA
• Herpai Gergely: Kasztok párbaja Csillagok háborúja – Baljós árnyak
• Beregi Tamás: Csillagok mágiája Star Wars-trilógia
LÁTTUK MÉG
• Bíró László: Kiruccanók A filmmúzeumok bemutatói
• Herpai Gergely: Az űrkommandó A filmmúzeumok bemutatói
• Kis Anna: Visszatérés a Paradicsomba A filmmúzeumok bemutatói
• Mátyás Péter: Ösztön A filmmúzeumok bemutatói
• Nevelős Zoltán: Tea Mussolinivel A filmmúzeumok bemutatói
• Varró Attila: Vadiúj Vadnyugat A filmmúzeumok bemutatói
• Hungler Tímea: 54 A filmmúzeumok bemutatói
• Vidovszky György: Drogosztag A filmmúzeumok bemutatói
• Pápai Zsolt: A Thomas Crowne-ügy A filmmúzeumok bemutatói
• Tamás Amaryllis: Gloria A filmmúzeumok bemutatói
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: Montázs 2018 Szergej Mihajlovics Eizenstein: Montázs 1938
OLVASTUK
• Galambos Attila: Magyaros rétestészta
• Spiró György: Média-beszélők
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A ti KÉPMAGNÓtok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ősz New Yorkban

Vidovszky György

 

Az ősz nem múlik el, csak átalakul. Kicsit hidegebb lesz, meg fehérebb – de csak átmenetileg. Jó ezt tudni, amikor erről a filmről beszélünk. Richard Gere ősz, mosolygós bája is örök és állandó: biztos pont a szeszélyesen változó időkben. Ebben a filmben is irigylésre méltó adottságokkal rendelkezik: dúsgazdag, stílusos, főz és csettintésre hullanak a lába elé a fiatal és korosabb hölgyek. (Utcalányra már nem költ, mint a Pretty Womanben!) Szakítani is oly egyszerűen tud – ha éppen így kívánja kedve –, hogy még véletlenül sem terheli meg vele gondos hétköznapjait: sétáit a New York-i őszben. Előkelő éttermében csak úgy hemzsegnek az újabb jelöltek, és ő türelemmel válogat közöttük, kábé úgy, mint a zöldségek között, ha beáll egy kis hobbifőzésre a konyhába. Ennyi ínycsiklandozó körülmény után mégis beüt a végzet: szerelem, méghozzá egy gyermekien fiatal, felnőttesen komoly és a halálhoz közel járó lány személyében. Bár az udvarlás során egy ideig vele is beválnak a kipróbált „receptek”, mégis úgy tűnik, elkerülhetetlen a változás: következik a zord tél, annak minden megpróbáltatásával együtt.

Ha van a giccsnek prototípusa, ez az alkotás biztosan az. Otthonosan szép, minden elemében vonzó, tragédiájában is elegáns és idilli, ugyanakkor az első képtől az utolsóig arcátlan hazugság. Mesének nem jó, mert túl komolyan veszi magát, drámának vérszegény és otrombán kiagyalt. Az őszinte és hiteles emberi gesztusok, motivációk, gondolatok rendre elkerülik a főhősöket. A rendező el akarja hitetni velünk, hogy miként változik meg a nagy, magányra kárhoztatott New York-i Don Juan az ő Donna Elvirájától: hogyan válik az igazi érzelem és felelősség birtokosává. A legszomorúbb, hogy ebben a „fejlődéstörténetben” semmi vonzó sincs, és ezt az alkotók is érezhették, mert a záróképben Richard Gere ugyanolyan sármőr, mint előtte: mesebeli vonzereje nem múlt el, csak átalakult.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3217