KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/október
KRÓNIKA
• (X) : Magyarország új svájci filmeken Cross-Over / Kereszteződések
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Az igaz apokrif Simon mágus eltemetett tudása
• Kornis Mihály: Pont éppen soha Simon mágus

• Forgách András: Ó, Cocteau Egy dilettáns tükrei
• Gelencsér Gábor: Fecseg a mély Az ősz meséje
• Pápai Zsolt: Hollywood Dr. Frankensteinje Tim Burton, a rémmesemondó
• N. N.: Tim Burton filmjei
• Varró Attila: Kolorádó-bogarak South Park
• Schubert Gusztáv: Ecce Homér A Simpson-család
MÉDIA
• Bori Erzsébet: Vizesblokk, agymosás Magyar reklám
• Zachar Balázs: Az áruvédjegy művészete Beszélgetés a reklámról
• Hungler Tímea: A test angyala Fitness-videók

• Ágfalvi Attila: Jövőnk digitális tájképei Perspektíva: Vetített távlatok
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Eltévedt leopárdok Locarno
KRITIKA
• Bérczes László: Mozimese Közel a szerelemhez
• Csejdy András: Megér egy mesét Henry Fool
LÁTTUK MÉG
• Tóth András György: Quasimodo 2000
• Báron György: Anyósom
• Turcsányi Sándor: Sztárom a párom
• Zsidai Péter: Az átok
• Hungler Tímea: Bigyó felügyelő
• Halász Tamás: Diszkópatkányok
• Köves Gábor: A tábornok lánya
• Varró Attila: A 13. harcos
KÖNYV
• Györffy Miklós: Önarckép – szavakban Wim Wenders: Írások, beszélgetések
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Égi többszörös

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack és Jill

Alföldi Nóra

Jack and Jill – amerikai, 2011. Rendezők: Dennis Dugan. Írta: Ben Zook, Steven Koren és Robert Smigel. Kép: Dean Cundey. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Jack/Jill), Kate Holmes (Erin), Eugenio Derbez (Felipe), Al Pacino. Gyártó: Happy MAdison Productins, Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 93 perc.

Minden humorista életében eljön a pillanat, amikor úgy érzi, elkoptak eddigi karakterei és már csak a hajlakk segíthet rajta – ilyenkor az esetek többségében a delikvens körömlakkot és szemspirált ragad és nemet vált. A traveszti parádézásnak ugyanis szép hagyományai vannak a komédia világában, hiszen a legdirektebb karikatúraként mindig megtérülő befektetésnek bizonyul, érdemes tehát a tűsarkú cipőbe nyomorgatni a szőrös lábujjakat.

Adam Sandler is beállt a sorba, házirendezőjével, Dennis Dugannal dirigáltatott műremekében megduplázva alkot kétpetéjű ikerpárt. Jack (Adam Sandler) menő reklámfilmes, ki boldogan éli mindennapjait Hollywoodban családjával, Jill (Adam Sandler nőnemű változata) pedig egyszemélyes magánszámként érkezik hozzá a hálaadásra. A női Sandler visít, fesztiválozik és irritál, a jelenség bizarr fricskája pedig az, hogy Jill szándékai szerint megformálója tárházának legborzalmasabb karaktere kíván lenni, aki hisztérikus szeretetéhségével, pazar attrakcióival, trampli testéből áradó hasmenésekkel és szellentésekkel keseríti meg a hozzá legközelebb állók életét, ám mindennek ellenére jóval szeretetreméltóbb figura, mint Sandler bármely más alteregója. Tökéletesen tükrözteti megálmodója legalapvetőbb problémáját, történetesen azt, hogy minden potenciál megvan benne arra, hogy zseniális humorista legyen, harsány, alpári humorával azonban mindent elront. Eképpen alakul a Jack és Jill cselekményvilága is: csak úgy sokasodnak benne a finom ötletek, a Van aki forrón szereti puha megidézésétől, Al Pacino önironikus, pazar szerepeltetéséig és az erős visszacsatolásokig, de az anyagot mégis a butus attrakciós poénok műgyöngysora fojtja meg. A Jack és Jill lehetett volna remekbeszabott vígjáték is, mert jó minőségű alapozót használ, a rúzs viszont olcsó és rendre túlszalad a kontúron, így a mű nem több egy szórakoztató tucatkomédiánál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10940