KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/október
KRÓNIKA
• (X) : Magyarország új svájci filmeken Cross-Over / Kereszteződések
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Az igaz apokrif Simon mágus eltemetett tudása
• Kornis Mihály: Pont éppen soha Simon mágus

• Forgách András: Ó, Cocteau Egy dilettáns tükrei
• Gelencsér Gábor: Fecseg a mély Az ősz meséje
• Pápai Zsolt: Hollywood Dr. Frankensteinje Tim Burton, a rémmesemondó
• N. N.: Tim Burton filmjei
• Varró Attila: Kolorádó-bogarak South Park
• Schubert Gusztáv: Ecce Homér A Simpson-család
MÉDIA
• Bori Erzsébet: Vizesblokk, agymosás Magyar reklám
• Zachar Balázs: Az áruvédjegy művészete Beszélgetés a reklámról
• Hungler Tímea: A test angyala Fitness-videók

• Ágfalvi Attila: Jövőnk digitális tájképei Perspektíva: Vetített távlatok
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Eltévedt leopárdok Locarno
KRITIKA
• Bérczes László: Mozimese Közel a szerelemhez
• Csejdy András: Megér egy mesét Henry Fool
LÁTTUK MÉG
• Tóth András György: Quasimodo 2000
• Báron György: Anyósom
• Turcsányi Sándor: Sztárom a párom
• Zsidai Péter: Az átok
• Hungler Tímea: Bigyó felügyelő
• Halász Tamás: Diszkópatkányok
• Köves Gábor: A tábornok lánya
• Varró Attila: A 13. harcos
KÖNYV
• Györffy Miklós: Önarckép – szavakban Wim Wenders: Írások, beszélgetések
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Égi többszörös

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sínek a semmibe

Tamás Amaryllis

 

Szelíd irónia, és bölcsesség szövi át Vesna Ljubic filmjét, egy boszniai hegyi faluban napjainkban zajló drámát: az ott élőknek egyedüli megélhetést nyújtó keskenyvágányú vasút felszámolását. Egyúttal egy olyan világ pusztulását, amelyben még mindennek helye van, amelyben még el lehet igazodni. Talán nem rekedünk meg a romantikus nosztalgiánál, amikor a film legnagyobb erényeként említjük az emberi önazonosság szeretetteljes ábrázolását. Amit nálunk Esterházy Péter fogalmaz meg mániákusán újra meg újra:”... van az életnek egy kis rendje, amihez már nem volna szabad senkinek nyúlnia... Valamit belakni, ahhoz idő kell,... otthon lenni...”

A falusiak látszólag meghunyászkodó kompromisszumot kötnek (lóvasútként működtetik tovább a hegyi vasutat), – a megfegyelmezett alattvalói szerep azonban csak ravaszság: nem válnak „homogenizált” emberré. Életük, mint a lét: kiszámíthatatlan, szabad és bátor marad. „Nincs más választásuk: most szeretnek élni.” Cinkos együvétartozással és megtörhetetlen derűvel lépnek túl az urbanizációs barbárságon. Génjeinkben elpusztíthatatlanul él a liberális alapeszme: a többség diktatúrája ellenére megvédeni, megtartani a kisebbséget.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/02 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4291