KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/október
KRÓNIKA
• (X) : Magyarország új svájci filmeken Cross-Over / Kereszteződések
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Az igaz apokrif Simon mágus eltemetett tudása
• Kornis Mihály: Pont éppen soha Simon mágus

• Forgách András: Ó, Cocteau Egy dilettáns tükrei
• Gelencsér Gábor: Fecseg a mély Az ősz meséje
• Pápai Zsolt: Hollywood Dr. Frankensteinje Tim Burton, a rémmesemondó
• N. N.: Tim Burton filmjei
• Varró Attila: Kolorádó-bogarak South Park
• Schubert Gusztáv: Ecce Homér A Simpson-család
MÉDIA
• Bori Erzsébet: Vizesblokk, agymosás Magyar reklám
• Zachar Balázs: Az áruvédjegy művészete Beszélgetés a reklámról
• Hungler Tímea: A test angyala Fitness-videók

• Ágfalvi Attila: Jövőnk digitális tájképei Perspektíva: Vetített távlatok
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Eltévedt leopárdok Locarno
KRITIKA
• Bérczes László: Mozimese Közel a szerelemhez
• Csejdy András: Megér egy mesét Henry Fool
LÁTTUK MÉG
• Tóth András György: Quasimodo 2000
• Báron György: Anyósom
• Turcsányi Sándor: Sztárom a párom
• Zsidai Péter: Az átok
• Hungler Tímea: Bigyó felügyelő
• Halász Tamás: Diszkópatkányok
• Köves Gábor: A tábornok lánya
• Varró Attila: A 13. harcos
KÖNYV
• Györffy Miklós: Önarckép – szavakban Wim Wenders: Írások, beszélgetések
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Égi többszörös

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ember, aki lezárta a várost

Ardai Zoltán

 

Alekszandr Gordon tavalyelőtti ál-krimije a Szovjetunióban tapasztalható munkaerkölcsbeli hiányosságokat bírálja, késedelem nélküli reagálásként az új gazdaságjavítási erőfeszítésekre. Hozzáteszem: érdektelen reagálásként – már amennyiben joggal lehet helyteleníteni azt, ha egy film végső hatása egy vezércikkéhez hasonlít. Pedig Gordon méltánylandó igyekezettel próbálja árnyaltan ábrázolni a pozitív hős diadalát. Hőse, a konok nyomozó, aki egy tengermelléki üdülőszálló tűzesetének körülményeit vizsgálja, szerény, kissé megfáradt, elvált ember, s hivatásán kívül épp a szálloda igazgatónőjéhez fűzik mély érzelmek, a katasztrófa egyik közvetett okozójához. (Volt felesége is rendőr, őt a nyomozást segítő – s a főhősétől erősen eltérő természetű – jövevény, a pirológiai szakértő szereti meg.) A vétkesek nagyobbrészt éppúgy nem csirkefogó gazemberek, mint ahogyan „az ember, aki lezárta a várost” nem szent. Nehezen bírnak növekvő lelkifurdalásukkal, s a nyomozó tekintetével, mígnem az építés hibáiért sokadmagával felelős helyi tanácselnök maga kéri a többiek és saját fejére a mulasztásokért járó súlyos büntetést.

Gordon dokumentarisztikus modorban intonálja ezt a történetet (azt a reményt ébresztve bennünk, hogy műve a filmes publicisztika nemesebb válfajához tartozik), majd gyorsan amerikaiasra fordítja stílusát, invenciózusan fényképezett kalandfilmet ígér, hamarosan azonban megállapodik a legjellegtelenebb – és legmegszokottabb – fajta statikus előadásmódnál. Mintha csak belátná, hogy a meghaladni kívánt filmkészítői szemlélet és a maga pszichologizáló törekvései közt valójában, a „mélyszerkezetben”, semmilyen ellentét nincs.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6336