KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/október
KRÓNIKA
• (X) : Magyarország új svájci filmeken Cross-Over / Kereszteződések
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Az igaz apokrif Simon mágus eltemetett tudása
• Kornis Mihály: Pont éppen soha Simon mágus

• Forgách András: Ó, Cocteau Egy dilettáns tükrei
• Gelencsér Gábor: Fecseg a mély Az ősz meséje
• Pápai Zsolt: Hollywood Dr. Frankensteinje Tim Burton, a rémmesemondó
• N. N.: Tim Burton filmjei
• Varró Attila: Kolorádó-bogarak South Park
• Schubert Gusztáv: Ecce Homér A Simpson-család
MÉDIA
• Bori Erzsébet: Vizesblokk, agymosás Magyar reklám
• Zachar Balázs: Az áruvédjegy művészete Beszélgetés a reklámról
• Hungler Tímea: A test angyala Fitness-videók

• Ágfalvi Attila: Jövőnk digitális tájképei Perspektíva: Vetített távlatok
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Eltévedt leopárdok Locarno
KRITIKA
• Bérczes László: Mozimese Közel a szerelemhez
• Csejdy András: Megér egy mesét Henry Fool
LÁTTUK MÉG
• Tóth András György: Quasimodo 2000
• Báron György: Anyósom
• Turcsányi Sándor: Sztárom a párom
• Zsidai Péter: Az átok
• Hungler Tímea: Bigyó felügyelő
• Halász Tamás: Diszkópatkányok
• Köves Gábor: A tábornok lánya
• Varró Attila: A 13. harcos
KÖNYV
• Györffy Miklós: Önarckép – szavakban Wim Wenders: Írások, beszélgetések
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Égi többszörös

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hová tűnt Agatha Christie?

Harmat György

 

Könnyű kimondani (hisz igaz), hogy ez a film híres emberek magánéletében vájkáló giccstermék, lassan kibontakozó féltékenységi dráma, lila szerelmi románc és közhelyekből kirakott lélektani elemzés, mégis vonzó, mert izgalmas krimi, szellemes társalgási vígjáték.

A kiindulópont az, hogy „a detektívregény királynője” 1926 decemberében eltűnt, és erről a néhány napról 50 évvel későbbi haláláig sem adott magyarázatot. Ennyi a tény, s a többi filmíró-szakemberek kitalálmánya, és a legkevésbé valószínű, hogy éppen az történt, amit a vásznon látunk. Ez persze nem baj, hiszen a sztori meglepő fordulatokkal is szolgál, méltóan Agatha Christie-hez.

Élvezhetjük a történetet, de még annál is jobban a gazdagon berendezett éttermeket, ruhaszalont, gyógyfürdőt. Az ablakon lecsorgó esőt, amint Mrs. Christie arcán tükröződik. A fénypászmák sugarazta szállongó porszemeket. Mindezt (és még mi mindent!) a zseniális Vittorio Storaro (Huszadik század, A Hold, Apokalipszis most operatőre) jóvoltából, akinek fényképezése: ritka ünnep a szemnek.

Élvezhetjük Dustin Hoffman játékát, szerencsére eredeti hangján. Az amerikai újságíró szerepét nyilván neki írták. A gátlásosságnak és céltudatos arroganciának, gúnynak és bájnak ezt a keverékét csak ő tudja ilyen hitelesen elővarázsolni. Közös jeleneteik Agathával (megismerkedésük, táncuk) életteli, finom humorú kis csodák. A Nagyítás óta a legnagyobbak között számontartot Vanessa Redgrave egyébként Hoffman nélkül most korántsem meggyőző: riadt és kissé hisztérikus szem-meresztgetése, patologikus félénksége gyakran vált ki nevetést, holott meg kellene hatódnunk. Ez valószínűleg Michael Apted rendező hibája: a színésznő azt játszotta, amit kértek tőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6952