KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/október
KRÓNIKA
• (X) : Magyarország új svájci filmeken Cross-Over / Kereszteződések
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Az igaz apokrif Simon mágus eltemetett tudása
• Kornis Mihály: Pont éppen soha Simon mágus

• Forgách András: Ó, Cocteau Egy dilettáns tükrei
• Gelencsér Gábor: Fecseg a mély Az ősz meséje
• Pápai Zsolt: Hollywood Dr. Frankensteinje Tim Burton, a rémmesemondó
• N. N.: Tim Burton filmjei
• Varró Attila: Kolorádó-bogarak South Park
• Schubert Gusztáv: Ecce Homér A Simpson-család
MÉDIA
• Bori Erzsébet: Vizesblokk, agymosás Magyar reklám
• Zachar Balázs: Az áruvédjegy művészete Beszélgetés a reklámról
• Hungler Tímea: A test angyala Fitness-videók

• Ágfalvi Attila: Jövőnk digitális tájképei Perspektíva: Vetített távlatok
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Eltévedt leopárdok Locarno
KRITIKA
• Bérczes László: Mozimese Közel a szerelemhez
• Csejdy András: Megér egy mesét Henry Fool
LÁTTUK MÉG
• Tóth András György: Quasimodo 2000
• Báron György: Anyósom
• Turcsányi Sándor: Sztárom a párom
• Zsidai Péter: Az átok
• Hungler Tímea: Bigyó felügyelő
• Halász Tamás: Diszkópatkányok
• Köves Gábor: A tábornok lánya
• Varró Attila: A 13. harcos
KÖNYV
• Györffy Miklós: Önarckép – szavakban Wim Wenders: Írások, beszélgetések
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Égi többszörös

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A cukor

Fekete Ibolya

Ha csak valamit is tudnék a tőzsdéről azonkívül, hogy a kapitalizmus egyik legboszorkányosabb intézménye, biztosan élvezném a filmet; e témakörben szerzett ismereteim azonban merőben elméleti jellegűek, így aztán ülök a nézőtéren, mint egy idegen ország kabaréjában, ahol laposnak tűnő poénokon harsányan nevetnek a hazaiak, lévén hogy ők ismerik a kontextust.

Azt még értem, hogy nagymenők nagyban manipulálnak holmi árfolyamokkal, agyafúrt manőverekkel, de a részletek kidolgozását csüggedten feladom úgy a huszadik perc táján, amikor is egy átverés lényegét a „határidőpiac-meghatalmazás” aláíratása képezi.

Persze élvezhetőbb eseményei is vannak a filmnek: két tüneményesen kisstílű szélhámos kalandjai, ama bizonyos kis halaké, akiket a kapitalizmus farkastörvénye szerint előbb-utóbb megesznek majd, csak addig még gyorsan egy nagy játszmába kezdenek. De mire végre eljutunk a valódi mulatságig, a mafla, szemüveges ellenség nadrágjának miszlikbe szabdalásáig vagy a klasszikusan francia fintorokkal megfűszerezett szex-jelenetekig, addigra a történetnek csaknem kétharmadán túl vagyunk.

Elvitathatatlan erénye a filmnek három remek színész játéka. Michel Piccoli nyúlfarknyi szerepben és kopaszon is ragyogó. Jean Carmet kisembere ugyancsak hagyományos francia vígjátéki erényeket mutat: kapzsi, gyáva és utálatos pofozógép, s mégis megőrzi csipetnyi szeretetreméltóságát. Gérard Depardieu tőzsdéző vagánya pedig minden pillanatban elragadó; telivér gesztusai majd szétrepesztik a film gyönge szövetét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 42-43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7702