KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/október
KRÓNIKA
• (X) : Magyarország új svájci filmeken Cross-Over / Kereszteződések
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Az igaz apokrif Simon mágus eltemetett tudása
• Kornis Mihály: Pont éppen soha Simon mágus

• Forgách András: Ó, Cocteau Egy dilettáns tükrei
• Gelencsér Gábor: Fecseg a mély Az ősz meséje
• Pápai Zsolt: Hollywood Dr. Frankensteinje Tim Burton, a rémmesemondó
• N. N.: Tim Burton filmjei
• Varró Attila: Kolorádó-bogarak South Park
• Schubert Gusztáv: Ecce Homér A Simpson-család
MÉDIA
• Bori Erzsébet: Vizesblokk, agymosás Magyar reklám
• Zachar Balázs: Az áruvédjegy művészete Beszélgetés a reklámról
• Hungler Tímea: A test angyala Fitness-videók

• Ágfalvi Attila: Jövőnk digitális tájképei Perspektíva: Vetített távlatok
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Eltévedt leopárdok Locarno
KRITIKA
• Bérczes László: Mozimese Közel a szerelemhez
• Csejdy András: Megér egy mesét Henry Fool
LÁTTUK MÉG
• Tóth András György: Quasimodo 2000
• Báron György: Anyósom
• Turcsányi Sándor: Sztárom a párom
• Zsidai Péter: Az átok
• Hungler Tímea: Bigyó felügyelő
• Halász Tamás: Diszkópatkányok
• Köves Gábor: A tábornok lánya
• Varró Attila: A 13. harcos
KÖNYV
• Györffy Miklós: Önarckép – szavakban Wim Wenders: Írások, beszélgetések
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Égi többszörös

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anton, a varázsló

Kulcsár Mária

Egy biztos: nem varázsló. Autószerelő. Kivénhedt traktorok, roncs kocsik látványa, hiányzó alkatrészek felkutatása hevesebb lázba hozza, mint híres szenvedélyei: az ital és a nők. Kiderül: ez hiba, sőt bűn.

1945 tavasza. Az ifjú Anton hazatér a harcmezőről, lelkiismeretét gyorsan megnyugtatja a riasztóan kedélyes német közhellyel: „a háborút nem én csináltam, én csak elvesztettem”. Nekilát, s újjávarázsolja faluja gépállományát, éjjel-nappal, vasárnapokat sem ismerve dolgozik, persze nem ingyen. A parasztok rászorulnak a szakemberre, dől a pénz, Anton rövid idő alatt jelentős vagyonkára tesz szert...

Nincs mibe fektetnie a pénzét, s nem lévén még fal Berlin közepén, felül a vicinálisra, és elhelyezi pénzét egy nyugatnémet bankban. Hazatér, folytatja a traktorjavítást, ígérget és megveszteget, hogy megfelelő alkatrészhez, nyersanyaghoz, egyre több pénzhez jusson, míg börtönben nem találja magát. Mire szabadul, már mindenki úgy ügyeskedik, feketézik, korrumpál, mint ő hajdanán. Közben szeretője Svájcba szökik Anton régi, a nyugati bankban elhelyezett vagyonkájával, halálakor pedig egy luxusautót hagy rá. Anton váratlan gesztussal az autót az ócskavaszúzdában gyilkolja meg, maga pedig fél liter vodkával öngyilkos lesz.

Ez a rövid cselekményváz egy jó filmre elegendő kemény igazságot, gondolkozni, elemezni valót tartalmaz. Günter Reisch, a rendező azonban csak bűvészkedik az anyaggal, ügyeskedik, mint Anton, a varázsló. Szűk korlátokat állít önnön bátorságának, s egy-egy mondattal, gesztussal elérvén azokat gyorsan vállat von, ránk kacsint, vagy nevetve az ellenkezőjét állítja. Ez a bizonytalanság az egyik oka a tökéletes műfaj- és stílusbeli átgondolatlanságnak. Valószínűleg vígjátéknak vagy groteszknek szánták a filmet, erre vallanak az időnként közeliben mutatott nagy lábujjak, pisilések és néhány ízetlen bemondás. Sajnos, képi világának érdekességét bármely tévéközvetítés felülmúlja. Érdektelen a film, pedig főhőse még Magyarországra is eljut; a társadalombírálat mélyebb rétegei, igazi humor helyett azonban itt is csupán a „fricskázásra” futja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7842