KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dobogó kövek

Alföldi Nóra

Dobogó kövek­ – magyar, 2010. Rendezte és írta: Martin Csaba. Kép: Mayer Zoltán. Zene: Molnár Attila. Szereplők: Martin Csaba (Patrik), Molnár Attila (Félix), Pindroch Csaba (Ricsi), Czupi Kála (Fanni), Tánczos Tamás (Géza), Illyés József (Alf). Gyártó és forgalmazó: Drastique Kft. 100 perc.

 

Erőre kap a magyar low-budget – legalábbis amennyire telik tőle –, a lehető legszerényebb költségvetésekkel gazdálkodó hazai függetlenek igyekeznek csak és kizárólag a szórakoztatásra összpontosítani, a nézőnek legfeljebb a buher-esztétika miatt lehetnek fájdalmai. Ennek apropójából igen kelendőek a szerteszét ágazó, laza bűnügyi szálakon csüngő sztorik (Para, Mázli, Papírkutyák). Könnyebb így: az esetlegesség elfedi a hiányosságokat, kidudorodhatnak a szerzői vénák (lásd a nem bűnügyi tematikával dolgozó Papírrepülőket), sőt minden hiba elmismásolható némi szívvel és lélekkel (lásd Intim fejlövés).

Martin Csaba a hazai e-cinemás minimozik kultikus alakjává érhet, filmjeit két hetes forgatási idővel, semmi pénzből skicceli kissé kacskán a mozivászonra. Legújabb limonádéjában a Dobogó kövekben a válság is egész ügyesen – de nem túl reflektíven – tematizálódik, ám ezen felül minden a függetlenek menetrendje szerint működik. Heist-sztorijának magja egy debreceni érdekeltségű baráti társaság, jó és rossz, de sosem irritáló arcokkal, akik egy kétbalkezes hackerrel szoftverlopásban sántikálnak, az akciót főiskolás vizsgafilmnek álcázzák, kocsmákban szövögetik pénzes álmaikat. A vállalkozást száz percre való szolid átvágások, baráti szívességek, kegyes hazugságok és minden légből kapható ötlet tarkítja, változó színvonalú, de alapjáraton mosolyogtató dialógok és bájosan lúzer, kellőképpen szögletes karakterek batikolják. Magyarország 2010: a csóróság nem szégyen, sőt kiváló buli, pláne, ha fiatalok csinálnak trendet belőle. Kár, hogy a történetvezetés esetleges, a kulcspontok dramaturgiai feszültsége úgy illan el, mint politikus a pályázati pénzekkel, a képi világ pedig hagy némi kívánnivalót maga után. A Dobogó kövek gázol a hibákban, a toplák felület mögött azonban ott dobog az anyag szíve; mozog a kép, él a matéria, a fésületlenség nem áll jól neki, mégis a bája miatt szalonképes darab.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10354