KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Submarine

Pápai Zsolt

Submarine – brit-amerikai, 2010. Rendezte és írta: Richard Ayoade. Kép: Erik Wilson. Zene: Andrew Hewitt. Szereplők: Craig Roberts (Olivier), Jasmin Paige (Jordana), Noah Taylor (Lloyd), Paddy Considine (Purvis), Sally Hawkins (Jill). Gyártó: Film4 / Warp Films / Red Hour film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 97 perc.

Angliában nem ritka, hogy egy sikeres tévémunkás nagyjátékfilm-rendezõként is bemutatkozzon; Richard Ayoade eleddig sorozatokban színészkedett, és tavaly debütált rendezõként. Újvilági és brit pénzbõl, európaias ízléssel forgatta le a kortárs amerikai függetlenek fõtémáit megidézõ filmjét. A történet középpontjában a 15 éves Oliver áll, aki szegrõl-végrõl rokona Salinger – a filmben egyébiránt közvetlenül is citált – Zabhegyezõje hõsének, sõt távolról emlékeztet Lester A csábítás trükkje címû opuszának figuráira is, a kortárs amerikai moziból pedig olyan karakterekhez áll közel, mint Wes Anderson Okostojásának Max Fishere, Miguel Arteta Lázongó ifjúságának Nick Twispje vagy éppen Jason Reitman Junójának címszereplõje.

A Submarine nem egyéb, mint kamaszhõse mozgókép-naplója, fantáziálásainak, vágyainak, reményeinek és fájdalmainak foglalata. A történéseket – melyek fókuszában a hõs elsõ szerelmi kapcsolata és szüleinek válságba jutott házassága áll – végig Oliver kommentálja, sokszor decens humorral, igaz, néha némi modorosságtól sem mentesen. Mindazonáltal Ayoadénak jó az arányérzéke és van ízlése, utóbbit mutatja többek között, hogy Ulmer Terelõútjától kezdve Rohmer Éjszakám Mauddal címû klasszikusáig ér a filmes utalások sora.

Továbbá a rendezõ intelligenciáját dicséri, ahogy végigvezeti a mesén a címben is megjelenõ vízmetaforát, amit egyébiránt Joe Dunthorne írótól örökölt. A film Dunthorne 2008-ban publikált regényének adaptációja, és Ayoade mindent megtesz annak érdekében, hogy ne szolgaian dolgozza fel, hanem valóban mozgóképesítse az ihletadó mûvet. Hol Lestert idézõ gyorsmontázst alkalmaz, hol a különbözõ idõsíkok vagy éppen tudattartalmak között ugrabugrál, néhol pedig többszörös expozícióval él, és mindezeket a technikákat úgy használja, hogy ne terhelje meg velük a filmet. A Submarine szerencsére nem egy másfélórás videoklip, hanem intelligens örömmozi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10817