KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kocka

Kömlődi Ferenc

 

A detroiti születésű, torontói illetőségű Vincenzo Natali 1997-es pszicho-thrillere – a Titanic, majd az HBO után – végre eljutott a hazai mozikba is. A rendező (saját bevallása szerint) a Csillagok háborúja által kiváltott „vallásos élmény” hatására kezdett el filmezni, s hagyott fel képregény-készítői ambícióival. Rövidebb opusok (például az 1996-os, Dario Argento, John Carpenter, illetve a szintén torontói David Cronenberg korai munkáihoz hasonlított Elevated), storyboardok és a Johnny Mnemonicban történt közreműködés után, huszonnyolc évesen jegyezte első, egész estés moziját, a Kockát.

Pszicho-thriller, de a cyber-thriller skatulyát is ráhúzhatnánk: a bűvös helyett ezúttal bűnös kocka (helyszín) különös, kegyetlen virtuális valóságot modellál. Szobákként funkcionáló kockák végeláthatatlan, gonosz sötétségbe burkolt labirintusát. Minden egyes kocka hat másikkal szomszédos, de soha nem tudhatjuk, melyik rejteget újabb, halálos veszélyeket. Kockáról kockára, színről színre bolyonganak a szereplők, minimalista, ám egyben szürreális-futurisztikus díszletek között. Maguk se értik, miért, hogyan csöppentek ebbe a kafkai világba. Heten vannak, fura szerzetek valamennyien: cezaromániás rendőr, matematika-zseni diák, örök vesztes (és az építmény tervezésében öntudatlanul résztvevő) mérnök, hivatásos tolvaj, paranoiás pszichológus, autista lángelme… Lidércnyomásban ébrednek, rémálomból menekülnek. Talán egy kísérlet szenvedő alanyai, talán bűneikért vezekelnek, nincs jelentősége. Tét a túlélés: milyen matematikai műveletsorokat, algoritmusokat követve juthatnak ki? Létezik-e egyáltalán kiút?

Ebből az alapképletből bontakozik ki a szerény költségvetésből forgatott, de ennek ellenére rendkívül izgalmas, súlyos lélektani konfliktusokkal (hatalmi harc, egyéni érdekeket háttérbe szorító kooperáció stb.) terhelt túlélési játék – és fantasztikus utazás is egyben. A végére szereplőn, nézőn egyaránt úrrá lesz a paranoia, a klausztrofóbia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2056