KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hercule és Sherlock

Bori Erzsébet

 

Gyorsan eloszlatnám az esetleges félreértéseket: ez nem az a film, amelyet a klasszikus detektívregény kedvelők a címe alapján remélhetnek. Mai darab, hősei nem nyomozózsenik vagy úri betörők, hanem alacsony beosztású, aranyszívű és balfácán gengszterek – Christopher Lambert és Richard Anconina –, a főnökök hamis pénzben, heroinban, korrupcióban és buffo szerepkörben utaznak, a megtévesztő cím pedig két – természetesen bűbájos – kutya neve. A rendező, Jeannot Szwarcz Amerikából jött (vissza), mestersége címere a Cápa 2., de az csak a hazai pályán derül ki, hogy humora is van. Az Hercule és Sherlock egyfelől kifogástalan bűnügyi komédia, amely jobb pillanataiban politikai szatírába hajlik. Másfelől családi mozi. A franciák egy ideje ebben a műfajban aratják legfényesebb sikereiket. A legutóbbi emlékezetes darabok (Egy indián Párizsban; A jaguár) a környezetbarátsági és multikulturális vigaszágon futottak be. Az efféle munkákat csak egy paraszthajszál választja el a társadalmi célú reklámtól („Törődjön többet egészségével!”, „Óvd a természetet!”) és a Disney gyártósorairól legördülő dobozos nyáltól. De ennyi épp elég az üdvösséghez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3708