KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vabank II.

Hegyi Gyula

 

Van egy lengyel kifejezés, przed wojna, mely sokkal többet jelent, mint szószerinti magyar fordításban a „háború előtt”. Többé-kevésbé a „boldog békeidőknek” felel meg – a lengyelek, akik az első világháború előtt egy három részre osztott, függetlenségét elvesztett hazában éltek, legfeljebb a második nagy háború előtti két évtizedre gondolhatnak vissza olyasfajta nosztalgiával, ahogy mi a Monarchia fél évszázadára. Zenés film is született már a húszas-harmincas évek tematikájára, hasonló című, érzelmes slágerrel körítve a retrót, s a korszak kisebb-nagyobb szélhámosságait egész sorozatnyi tévéfilm dolgozta fel, könnyed izgalmakkal párosítva a nosztalgiát. A polgári köztársaság, a „rzeczpospolita” húsz éve a történészek szerint válságról válságra bukdácsolt, de a nemzet emlékezetében (különösképpen az azt követő hitleri agresszióval és megszállással összehasonlítva) mégis egyfajta nemzeti idillként él. A lengyel filmeseknek pedig, hogy tárgyunknál maradjunk, az elmúlt évtizedben az egyik leghálásabb szórakoztató témájává vált. Szép asszonyok, a húszas-harmincas évek modern stílusában, ügyes szélhámosok, chicagói gengsztereket kedves bájjal utánozva, régi autók kiglancolva, s varsói épületek, még a pusztítás és újjáépítés előtti kor hangulatát idézve. Egyszerű recept, s felettébb hálás: a przed wojna atmoszférája megragadja a nézőt, s nem borzolja túlságosan a hivatal (és az egyház) idegeit sem.

A Vabank első része akkor indult el hódító útjára, amikor sokan különösen nagy szükségét látták a könnyed és mégis hazai hagyományokon nyugvó szórakoztatásnak: és megérdemelten aratott nagy sikert, mert mindenfajta kívánalmakon túl még nagyon jó mozi is volt. Most elérkezett hozzánk a folytatása is, melyben a jó öreg mackós és rossz öreg ellenfele újabb menetet vívnak egymással – maguk mellett mozgósítva az alvilág különböző táborait is. Az ötletek kissé fáradtabbnak hatnak, mint az első részben, kevesebb a tartalmi csillogás, több a magabiztosan bejáratott közhely: az alaphangulat mégsem kellemetlenebb, mint a kezdetnél, a Vabank I.-nél. A lengyel kommersz filmgyártás, mely a hasonló célú magyarországinál mindig is rangosabb és professzionistább volt, az elmúlt néhány évben még tovább erősödött. Minek a rovására? Azt egyelőre nem tudjuk: hogy magabiztosan működik, arról viszont ügyes reprodukciók egész sorából értesülhetünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5727