KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/november
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 2019 Filmodisszeia Jubileumi Filmvilág-est
• (X) : Emberi jogok fesztiválja Budapest Center for Resource Management
• A szerkesztőség : Nyolcvanöt éves Illés György
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: Az a bizonyos kép ott a falon... Tévé a romokban
• Muhi Klára: Helyzet van Beszélgetés a filmszakmáról
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szentek, szajhák, világvége Velence
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: Romlott húsok Rómája „Élettől duzzadó temető”
• Győrffy Iván: A tükrök városa Velence-filmek
TITANIC
• Varró Attila: Sifré-kódexek
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Bio-monitorok
• Herpai Gergely: Halál játékból Exitus CD ROM-ra

• Schubert Gusztáv: Napóleon a fiókban
• Forgách András: Kubrick karácsonya Tágra zárt szemek
• Takács Ferenc: Életre-halálra: dráma a bíróságon Tárgyalótermi klasszikusok
• Bodolai László: Törvénytől sújtva Tárgyalótermi filmek
• Ludassy Mária: Vérvád Ausztráliában Sikoly a sötétben
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Bölcsészek köve Az Alkimista és a Szűz
LÁTTUK MÉG
• Kömlődi Ferenc: New Rose Hotel
• Harmat György: Csodás álmok jönnek
• Máriássy Vanda: Lottózsonglőrök
• Nevelős Zoltán: Mocskos zsaruk
• Békés Pál: Dilisek vacsorája
• Mátyás Péter: Oltári nő
• Korcsog Balázs: Állj, vagy jövök!
• Köves Gábor: Fergeteges forgatás
• Tamás Amaryllis: Párosban a városban
• Pápai Zsolt: Három évszak
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Szuszinka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Csakugyan lopott-e Saint-Just?

Lukácsy Sándor

 

Csakugyan lopott-e Saint-Just? Tettenérés esete nem forog fenn. De tökéletes alibije sincs.

Marie Lenéru, a derék süketnéma lány, aki 1906-ban rokonszenvező monográfiát irt Saint-Justről, tucatnyi lapon tette közzé a lopás aktáit. Charles Vellay és Albert Ollivier szerint ezek hamisítványok; Saint-Just nem lophatott ezért meg azért... Igen ám, de azt is számosan bizonygatták, hogy Saint-Justnek nem lehetett botrányos viszonya egy férjes asszonnyal, míg aztán egyszer csak előkerültek Saint-Just kéziratai, melyekből kiderült, hogy bizony volt, haj aj!... Egyébként: Vellay és Ollivier aprólékos gonddal védelmezték Saint-Just magánemberi becsületét a lopás vádja ellenében, de nagyvonalúan kiszolgáltatták a rágalomnak politikai becsületét: hitelesnek fogadták el Saint-Just apokrif beszédét, amely – ha valóban elmondta volna a Konvent előtt – gátlástalan és sötét politikai bűnszövetkezet fejének tüntetné fel; elfogadták annak ellenére, hogy a beszéd koholmány voltát Mathiez réges-rég bebizonyította. Ezek után a két francia szerzőt, akire Bajomi Lázár Endre hivatkozik, hamisítás ügyében nem tarthatom megbízható szakértőnek. Inkább hajlok – többek közt – Jean Gratien véleményére, aki Saint-Justben a világtörténelemnek Jézus óta legnagyobb alakját tisztelte, azzal együtt, hogy szerinte is engedély nélkül csomagolta be a mama ezüstkanalait.

Mint Voltaire a porosz király ezüstneműjét...

 

Lukácsy Sándor

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7927