KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Régi és új A film alászállása

• Beregi Tamás: Volt egyszer egy jövő Filmek az időlabirintusból
• Herpai Gergely: A létezés bábjai Idő és számítógép
• Schubert Gusztáv: Körkörös ROMok Borges és a bábeli könyvtár
• N. N.: Borges a filmvásznon
TITANIC
• Bori Erzsébet: Vízállásjelentés Titanic Fesztivál
• Ardai Zoltán: Egy katonaének Szellemkutya
• Horváth Antal Balázs: Egyenes beszéd Igaz történet

• Karátson Gábor: A múlt-jelen sötét falán Peter Brook: Mahábhárata
• Bodolai László: Hanimun, félhold, mozivarázs Úton Indiába
• Ágfalvi Attila: Csendes filmek dicsérete Claude Goretta
• Ádám Péter: André de Toth
• N. N.: Tóth Endre filmjei
FESZTIVÁL
• N. N.: Az OFF fődíjasai
• Stőhr Lóránt: Mélyebb értelem? Open Film Fesztivál
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A város éjszakája Lőporos hordó
• Ágfalvi Attila: Téli táj, bicikli Észak, Észak
• Békés Pál: Trendszerváltás Hippolyt
• Muhi Klára: Nesze neked szabadság! Egérút
• Gervai András: Kilenc és fél Claude Lanzmann: Soah
LÁTTUK MÉG
• Máriássy Vanda: Séta a Holdon
• Ádám Péter: Asterix és Obelix
• Békés Pál: Sztárral szemben
• Kis Anna: Szentivánéji álom
• Varró Attila: Háborgó mélység
• Halász Tamás: Életfogytig
• Vidovszky György: Bosszúból jeles
• Somogyi Marcell: Amerikai pite
• Tamás Amaryllis: Tarzan
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Az utolsó szilveszter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A háború angyalai

Géczi Zoltán

Angel of the Skies – dél-afrikai, 2013. Rendezte és írta: Christopher-Lee dos Santos. Kép: Christopher Grant Harvey. Zene: Geo Höhn. Szereplők: Nicholas Van der Bijl (Kirk), Brad Backhouse (Ed), Adam Boys (Robertson), Lillie Claire (Deborah). Gyártó: Welela Studios / DS Film Entertainment. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 103 perc.

Szerfelett valószínű, hogy a dél-afrikai Christopher-Lee dos Santos második nagyjátékfilmje tiszteletadás kívánt lenni a második világháborúban harcolt dél-afrikai önkéntesek előtt, legalábbis egyéb megfontolások nem igazolhatnák eme mű létezését. Az ilyen filmek létrehozásához nélkülözhetetlen feltételek között szerepel a történelmi hűség és a direktori szakértelem, sajnos, ez alkalommal sem történész, sem rendező nem sertepertélt a környéken. Csak a legszembeszökőbb részletekre kitérve: a Királyi Légierő Bombázóparancsnoksága a filmben szerepeltetett, amerikai eredetű B-24J bombázógépeket nem alkalmazta hadászati bombázóként németországi célpontok ellen, kiváltképpen nem éjszakai álcafestéssel; az ilyen missziókat más típusokkal repülték. A szép számban felbukkanó digitális Bf 109 típusok ugyan nagy vonalakban hasonlítanak a híres német vadászrepülőgépre, de a filmben szereplő változatot a tárgyalt időszakban már nem repülték, az itt látható álcafestés is idejemúlttá vált, nem beszélve arról az idegesítő körülményről, hogy minden második gép ezredparancsnoki jelzést visel, miközben a honi vadászerők jelzését fel sem tüntették rajtuk. Az is nyilvánvaló, hogy sem az animátorok, sem a rendező nem rendelkezett repüléstechnikai ismeretekkel, mert a gépek viselkedése merőben életidegen. A történelmi környezet rekonstruálására tett kísérlet, ha volt ilyen egyáltalán, totális kudarcba fulladt, és még csak nem is az a legnagyobb gond, hogy a rendező egyáltalán nem végezte el a kötelező házi feladatot. Hanem az idióta közhelyektől hemzsegő (hadifoglyokat lemészároló Waffen-SS tiszt!), harmatgyenge forgatókönyv, az 1990-es évek tévésorozatait idéző CGI-technológia, a botrányosan rossz hangkeverés, a gyatra színészi játék az, ami igazán élvezhetetlenné teszi ezt a magasztosnak szánt, ám végső kivitelezésében idegesítően didaktikus és szánni valóan ostoba próbálkozást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11642